„Mi csak játszottunk, a svájciak küzdöttek”

1930-ban Bázelben, a Nordstern pályáján játszott a svájciak ellen 2:2-re az Aknai – Fogl III, Dudás – Borsányi, Kléber, Obitz – Táncos, Takács II, Stoffián, Toldi, P. Szabó összetételű magyar válogatott. (A kor szellemének és szokásainak megfelelően néhányan magyarosított néven játszottak, Fogl Fogoly, Kléber Kompóti, Obitz Óbecsei, Stoffián pedig Sólyom néven szerepelt. A Tänzerként született Táncos, a Tunikoldnak anyakönyvezett Toldi, és a Kronenbergererből lett Korányi a magyar futballban már szinte csak felvett nevén volt ismert.) Dudás Gyula többször is megsérült a mérkőzés folyamán, végül az utolsó negyedórára Korányi I Lajos beállt a helyére. A nagy termetű összekötőknek nem ízlett, hogy egész délelőtt eset az eső a városban, felázott a pálya talaja. Toldi Géza azért így is berámolt kettőt a házigazdáknak, az elsővel kiegyenlítette Baumeister gólját, a másodikkal vezetést szerzett. Két perccel ez utóbbi találat után, a 65. percben Rudolf Ramseyer, a hazaiak leghíresebb játékosa, akkori válogatottsági rekordere tizenegyesből kiegyenlített. (A Nemzeti Sport vitatta a büntető jogosságát, azt írva, hogy Dudás kezére rálőtte a labdát „Gusti” Lehmann.) Ezen a találkozón debütált szövetségi kapitányként Pataki Mihály, az FTC korábbi legendás centere. Egy újoncot avatott, Táncos Mihályt, aki csak a magyar válogatottban volt újonc, korábban, Mihai Tänzer néven a románban már szerepelt. A találkozó utáni nyilatkozatokból kihallatszott az elkeseredés (P. Szabó: „Svájcnak mindent szabad”), de érdekesebb volt Pataki kapitány véleménye: „Nagy előny volt a svájci csapat számára, hogy a megszokott gyepes talajon játszhatott.” Dr. Oláh Gyula menedzser is hasonló véleményen volt: „Kiütközött annak hátránya, hogy otthon nincs füves pálya.” Jellemző véleményt fogalmazott meg Fischer Mór, az MLSZ nemzetközi ügyeinek legendás felelőse: „Mi csak játszottunk, a svájciak küzdöttek.”