A 17 éves Albertre és a 20 éves Göröcsre felfigyelt a nagyvilág
Ötvenhárom évvel ezelőtt ezen a napon egy húszéves ifjú Újpestről két gólt is lőtt a világbajnoki ezüstérmes svédek ellen győztes magyar válogatottban. Egy tizenhét éves fiú a Ferencvárosból két gólpasszal debütált a mérkőzésen. A nagyvilág felfigyelt Göröcs Jánosra és Albert Flóriánra.
A magyar válogatott vezérkara a kudarccal végződött 1958-as világbajnokság után nem követte el azt a hibát, hogy elemeire szedje az egyébként kiugróan tehetséges játékosokból álló keretet. Még azután sem, hogy az akkor először kiírt kontinensbajnokság selejtezőjén Moszkvában kétgólos vereséget szenvedett a csapat a szovjet válogatottól. A svédországi tornát követően a posztján maradó Baróti Lajos ugyan viszonylag kevés újoncot avatott – a bő egy évvel a torna utáni, 1959. június 28-i, svédek elleni mérkőzésen bemutatkozó Albert Flórián az ötödik volt a sorban –, de kétségtelenül így is felfedezett néhány igazi gyöngyszemet. A világbajnoki ezüstérmes svédek elleni találkozón az alábbi támadósorral kezdett a magyar gárda: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi… Mögöttük a védelem és a fedezetsor: Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Kotász.
1959-es tavasz válogatott műsorának utolsó mérkőzését előzte meg abban az évben a legnagyobb érdeklődés. Érthető is, hiszen a svéd válogatott a világbajnokság döntőjének szereplője volt, a magyar csapatnak pedig a stockholmi vereségért bőven van törleszteni valója. Az ifjúsági mérkőzés I. félidejében már együtt volt a Népstadion 72 000 nézője. Azért csak ennyi, mert a világító berendezés építkezése miatt 18 000 jeggyel kevesebbet adtak ki erre a mérkőzésre, amelyet pedig talán százezernél is jóval többen megnéztek volna.
Így írta a sportnapilap: 'Baróti Lajos szövetségi kapitány bízik csapatában, azt szeretné, ha az együttes támadó szellemben játszana. Úgy vesszük észre, hogy a közönség ugyancsak nagy bizalommal várja a kezdést, mert bárkinél érdeklődtünk, szinte kivétel nélkül mindenki magyar sikert vár.'
A magyar csapat már a 3. percben vezetést szerzett: '…ragyogó összjáték után érik el a magyarok az első góljukat: Bundzsák Alberthez játszik, a középcsatár Göröcshöz adja a labdát, a jobbösszekötő Sándorhoz továbbít, jobbszélsőnk ragyogó ütemben kiugrik és a kifutó Arvidsson mellett az ötös sarkáról a jobb alsó sarokba lő. 1:0 Magyarország javára.'
A félidő felénél következett a második: Tichy Lajos passzával Göröcs János megugrott, s elpörgette a labdát a kapus mellett. Az 53. percben úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés, az újonc Albert Flórián a védők között lyukra futó Göröcs elé tette a labdát, a jobbösszekötő a kifutó kapust is kicselezve, nagy nyugalommal az ötösről az üres kapu közepébe küldte a labdát, 3:0.
A svédek – akiknél ezúttal nem játszottak az olaszországi légiósok – azonban nem adták fel, tén yleg a világ legjobbjai közé tartoztak. A 62. percben Berndtsson szabadrúgásból T. Jonsson elé ívelt, s a svéd balfedezet mintegy 14 méterről, remek kapáslövéssel félmagasan a kapu jobb oldalába lőtt, 3:1. A svédek fellelkesedtek, Sándor 'Csikar' pedig megsérült, a szegedi Gilicz állt a helyére. A 74. percben T. Jonsson labdáját Backmann elé 14 méterről élesen, laposan a kapu bal alsó sarkába küldte, 3:2.
A sportnapilap szerint Göröcs János volt a mezőny legjobbja, az újonc Albert Flórián – ahhoz képest, hogy még középiskolás diákként két góllalmutatkozott be – meglehetősen visszafogott dicséretet olvashatott a meccs másnapján: 'Albertet féltettük első válogatott mérkőzésén. A fiatal középcsatár azonban beváltotta a hozzáfűzött reményeket, két gól előkészítésében is benne volt. Ha tovább fejlődik, válogatott csapatunknak nem lesznek középcsatár-gondjai, hiszen – 17 éves.'