A csapat kikapott, Lóránt szabadult
Túlzás lenne azt állítani, hogy sikeres volt a magyar válogatott az eddigi, április 10-i mérkőzésein. Mégis fontos a dátum: az 1949-es prágai vereség után Sebes Gusztáv fontos változtatásokra szánta rá magát.
1949-ben Sebes Gusztáv válogatottja 5:2-re kikapott Prágában a csehszlovákoktól. A Turai – Rudas, Börzsei, Balogh II – Bozsik, Zakariás – Sándor, Szusza, Deák, Puskás, Szilágyi I összeállítású magyar tizenegy, ahogyan a kapitány fogalmazott, „kiábrándító játékkal” szenvedett vereséget. Sebes Gusztáv ezt írta még a mérkőzésről: „…hiába a finom, csillogó technika, ha hiányzik a szív és a lelkesedés. A csatársor nem értette meg egymást. Deák és Szilágyi nem értették meg Puskás és Szusza finom elgondolásait. Ez a vereség figyelmeztető volt. Összehívtam az edzőket, elemeztük a prágai mérkőzést, és azonnal hozzákezdtünk a csapat átszervezéséhez. Ekkor került a csapatba (vissza – A szerk.) Lantos, Kocsis, Grosics, Budai és Czibor.” Bár Sebes nem szeretett rá emlékezni, Lóránt Gyula sorsát is alapvetően befolyásolta ezt a mérkőzés. A „tiltott csoportos határátlépési kísérletet” szervező Lóránt Gyula a mérkőzés után visszakapta a szabadságát és elfoglalta a helyét a védelem közepén.