A legszebb győzelem a Népstadionban - 60 éves az angolok elleni 7:1

Egy hétre jöttek, hét eggyel mennek – így szól a magyar futballtörténelem egyik legjobb szójátéka, amely a fél évvel az 1953-as, londoni Évszázad mérkőzése után Magyarországra érkezett angol válogatotton élcelődik, a sportszerűség keretein belül.

Meg persze emlékeztet a Népstadion történetének talán legragyogóbb győzelmére. 1954. május 23-án az Aranycsapat 7:1-re kiütötte a története első európai világbajnokságára készülő angol válogatottat. A mai napon van a találkozó hatvanéves évfordulója.

Az Évszázad mérkőzésének kikiáltott, londoni 6:3 és a svájci világbajnokság közötti bő fél évben mindössze egy válogatott mérkőzést játszott Budapesten a magyar legénység. Sir Stanley Rous, az angol szövetség akkori első embere, majdan a FIFA elnöke, tartotta a szavát, elhozta a csapatát a magyar fővárosba. A Népstadionban kilencvenkétezer néző ájult egyik gyönyörűségből a másikba – ennyien fértek be. A jegyigénylők száma elérte az egymilliót! Walter Winterbottom szövetségi kapitány alaposan kicserélte csapatát: a novemberi, wembleyi meccs után. Ramsey (a későbbi világbajnok szövetségi kapitány), Johnston, Eckersley, Mortensen, valamint a két újonc, Taylor és Robb nem játszott többet a válogatottban. A legyőzöttek közül mindössze Merrick, a Wright, Dickinson fedezetpár, valamint a belsőcsatár Sewell lépett pályára Budapesten, hét (!) új játékos (Staniforth, Owen, Byrne, Harris, Jezzard, Broadis és Finney) mellett. Sebes Gusztáv viszont – egyetlen kivétellel – a Wembleyben is szerepelt tizenkét játékost játszatta: Budai László helyett a csepeli Tóth II József lett a jobbszélső, aki akkor játszott mindössze másodszor a válogatottban, ráadásul debütálásakor nem is Puskásék között, hanem egy tulajdonképpeni B csapatba került be, miután ugyanazon a napon az Aranycsapat Prágában lépett pályára. Az angolok Jugoszláviából érkeztek, ahol 1:0-ra kikaptak. Ők is, a magyarok is, a Balatonnál töltöttek néhány napot a találkozó előtt.

Az első félidőben három gólt szerzett a magyar csapat (sorrendben: Lantos Mihály, Puskás Ferenc és Kocsis Sándor szerzett gólt), majd a másodikban újabb három következett (Kocsis Sándor, Tóth II József, Hidegkuti Nándor). A 68. percben az angolok Ivor Broadis révén megszerezték a becsületgóljukat, de az utolsó találat ismét a magyaroké volt: a csapatkapitány, Puskás Ferenc lőtte.

A magyar válogatott története egyik legremekebb játékával verte tönkre az angol csapatot. A fölényes diadal után megszületett a pesti vicc: „Az angolok egy hétre jöttek – s 7:1-gyel mentek…” Meg kell adni, a legyőzött angolok a hírnevükhöz méltó sportszerűséggel fogadták a megszégyenítő vereséget. Gil Merrick, a kapus például így nyilatkozott: „Soha, hosszú profi pályafutásom alatt egyetlen egyszer sem kaptam egy mérkőzésen hét gólt. Borzasztó élmény volt azt látni, hogy csak jönnek és jönnek, feltartóztathatatlanul. Amikor a második félidőben hat perc alatt három gólt kaptam, az futott át az agyamon – ez katasztrófa.”

Tom Finney, a legendás csatár évtizedekkel később a Puskás Ferencről könyvet író Rogan Taylornak elevenítette fel az emlékeit: „Ivor Broadisnak nagyszerű a humorérzéke. Amikor Budapesten bementünk az öltözőbe, s levette a cipőit, mindenkihez odament, s azt mondta: »Vigyázz, nehogy kesztyű nélkül érintsd őket, tüzesek!« Aztán még hozzátette: »Először jöttem úgy le a pályáról, hogy leégett a nyelvem.« Arra célzott, hogy annyit loholt kilógó nyelvvel a magyarok után a forró napsütésben, hogy a nap megégette azt.”

Malcolm Allison, a későbbi híres menedzser akkoriban a West Ham United együttesében futballozott. A pesti mérkőzést követő bajnoki fordulóban éppen a Népstadionban középhátvédet játszó Syd Owen ellen lépett pályára. Így emlékezett: „A meccs előtt kezet ráztam Syd Owennel, s kérdeztem tőle, milyen volt a magyarok ellen futballozni. Azt felelte, Malcolm, olyanok, mintha egy másik bolygóról csöppentek volna közénk.”

Magyarország–Anglia 7:1 (3:0)
Barátságos mérkőzés, 1954. május 23., Népstadion, 92 000 néző. Jv.: Bernardi (olasz).
Magyarország: Grosics (Gellér, 77.) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
Anglia: Merrick – Staniforth, Owen, Byrne – Wright, Dickinson – Harris, Sewell, Jezzard, Broadis, Finney.
Gól: Lantos (10.), Puskás (23. és 72.), Kocsis (31. és 57.), Tóth (59.), Hidegkuti (62.), Broadis (68.).

A magyar gólok
1:0: Hidegkutit a kaputól 20 méterre a balösszekötő helyén löki Wright. Lantos kapura lövi. A nagyszerűen eltalált labda a sorfal mellett a földtől mintegy 20 centi magasságban védhetetlenül vágódik a bal sarokba
2:0: Kocsis elfut a jobbszélen, befelé kanyarodik, s amikor mintegy 3–4 méterrel a 16-oson belül van, jobblábbal lövésszerűen középre vágja a labdát. A labda talán elsuhanna a kapu előtt, de Staniforth belelép, s lábáról visszapattan. A nagy lendülettel érkező Puskás mintegy 6 méterről nagy erővel félmagasan lövi a kapu baloldalába.
3:0: Lantos a félpályán túlról magasan íveli előre a labdát középre a 16-os közelében álló Puskáshoz. Puskás belepörget a labdába, s az a balösszekötőbe húzódott Kocsis elé kerül. Kocsis 10 méterről ballal a levegőből leeső labdát félmagasan nagy erővel a hálóba lövi.
4:0: Szögletet érnek el az angolok, a beívelt labdát Grosics megszerzi, gyorsan kigurítja Puskásnak. Puskás észreveszi, hogy Czibor fedezetlenül áll az ellenfél térfelének közepén. Czibor hatalmas lendülettel kapura tör, s már a 16-oson belül jár. Kocsis kíséri a támadást. A balszélső egy csel után jobbra perdíti a labdát Kocsishoz, a jobbösszekötő lekezeli és 7 méterről laposan a hálóba vágja.
5:0: Czibor Kocsishoz ad, a jobbösszekötő hosszú labdát ad Tóth felé. A jobbszélső teljes lendülettel rohan az átadásra. Sem Byrne, sem a keresztezni akaró Owen nem éri be. Tóth II éles szögből 10 méterről nagy erejű lövést küld kapura, a vetődő Merrick csak kiütni tudja a labdát. Tóth teljes lendülettel ráfut a labdára s közvetlen közelről a kapu jobb sarkába nyomja.
6:0: Czibor harcol az angol védőkkel, a 16-os vonala előtt egy csellel átjátssza Owent, s laposan balra tolja a labdát a balszélről befutó Hidegkutihoz. Hidegkuti 15 méterről, nehéz szögből kapásból rálövi a labdát, s az a jobboldali léc tövénél vágódik a hálóba.
7:1: Hidegkuti az angolok térfelén kapja a labdát, maga elé teszi, felnéz, néhány pillanatig kivár, s amikor látja, hogy Puskás lyukra fut pontosan időzített gyors átadással kiugratja a balösszekötőt. Puskás mintegy nyolc méterről laposan a kapu jobb oldalába helyezi a labdát.
(A Népsport tudósítása alapján.)