A mai napig fáj az argentinok elleni kudarc
Ha listát készítenénk a magyar válogatott legtöbbet emlegetett világbajnoki mérkőzéseiről, akkor az 1978-as argentinok elleni találkozó előkelő helyet foglalna el rajta. A Buenos Aires-i derbi a mai napig legalább annyira foglalkoztatja a közvéleményt, mint az 1954-es berni döntő vagy az 1986-os szovjetek elleni kudarc. Az MLSZ Archív csatornája az Argentína elleni találkozóval bővült.
A magyar gólszerző, Csapó Károly közel 40 évvel a találkozó után sem tette túl magát a kudarcon. A mérkőzés friss alámondásán számos kulisszatitkot megosztott, és az utolsó percekben ugyanúgy bosszankodott Garrido ítéletein, mint akkor a pályán. Tényleg a mai napig fájdalmas emlék az a kudarc.
Fájó kudarcokat zárt le a magyar válogatott, amikor 1977 végén oda-vissza legyőzte Bolíviát az interkontinentális világbajnoki selejtezőn, és kijutott az argentínai világbajnokságra. Előtte ugyanis az 1970-es és az 1974-es vb-re sem kvalifikálta magát. Előbbi a csehszlovákok elleni marseille-i vereséggel, utóbbi pedig a svédekkel játszott budapesti döntetlennel hiúsult meg.
A Bolívia elleni budapesti győzelem annyira látványos volt, hogy időnként a kamera sem tudta követni. A 6-0-s magyar győzelemről csak azért őriz öt gólt az emlékezet, mert Zombori Sándor bombájáról lemaradt az operatőr. Habár Baróti Lajos együttese már az első meccsen tisztázta a viszonyokat, becsületből a La Paz-i visszavágót is megnyerte (2–3).
A sima sikert rögös út követte a világbajnokságig, Baróti válogatottja több sebből vérzett, mire elérkezett a június 2-i, argentinok elleni vb-meccsig. Számos nehézség zavarta a felkészülést, olykor piti ügyek okoztak komoly bosszúságot, majd pár nappal a nyitány előtt tragédia rázta meg a csapatot.
Nem javította a hangulatot a felkészülést lezáró, angliai vereség (1-4 a Wembleyben), valamint az azt követő, Fazekas László feleségének és Törőcsik András barátnőjének lopási ügyével kapcsolatos belviszály sem. Ráadásul Herzogenaurachban, a tunéziaiak elleni műfüves edzőmeccsen megsérült Várady Béla, így a legjobbnak vélt csatártrióból csak Törőcsik játszott. Majd két nappal a nyitány előtt érkezett a sokkoló hír: május 31-én elhunyt az Aranycsapat legendás alakja, Bozsik József. A magyar válogatott tagjai gyászszalaggal a karjukon játszottak Argentína ellen.
Argentínában csak a 17 éves, Diego Armando Maradona miatt sopánkodtak. César Luis Menotti szövetségi kapitány ugyanis kihagyta a keretből a csodagyereket – a pletykák szerint Maradona egyik éjszaka úgy gondolta, jó ötlet kilógni az edzőtáborból, Menotti pedig nem tűrte a fegyelmezetlenséget, és ezzel büntette az ifjú csillagot.
Menotti egyébként az otthon szereplőkre épített, a 22-es keretből egyedül Mario Kempes érkezett külhonból, a későbbi vb-gólkirály akkoriban a Valenciában szerepelt.
Az előzmények ellenére jól kezdődött a mérkőzés, a Gujdár – Török P. (Martos, 46. p.), Kocsis I., Kereki, Tóth J. – Csapó, Nyilasi, Pintér, Zombori – Törőcsik, Nagy L. összetételű magyar csapat a 10. percben vezetést szerzett Csapó Károly góljával. A jobb oldalon Török vezette fel a labdát, s Nyilasihoz játszott, átadását Törőcsik kapta, aki jobbal balra ívelt. A balösszekötő helyén álló Nagy fejjel tovább csúsztatta az akciót kísérő Zombori elé. A középpályás ballal, nehéz szögből rálőtte, Fillol a kapu közepére tartó labdát csak kiütni tudta, pontosan Csapó elé, aki mintegy 8 méterről, egyből a kapu bal oldalába helyezett.
Az argentinok négy perccel később Leopoldo Jacinto Luque góljával kiegyenlítettek, de egészen a hajráig élt a remény, sikerül döntetlent kiharcolni. Daniel Bertoni kihasználta a 83. percben a magyar védők bizonytalanságát, s belőtte a második argentin gólt. Az utolsó percekben, az ítéleteiben végig elfogult portugál bíró, Garrido előbb Törőcsik Andrást, majd Nyilasi Tibort is kiállította, így kilenc emberrel és 2–1-es vereséggel zárult a meccs.