Albert szenzációs szlalomozásával

1959-ben az NSZK öt évvel korábban világbajnoki címet nyert válogatottját fogadta a magyar csapat a Népstadionban. Ez volt a két csapat első találkozója a berni döntő óta. A karácsonyi könyvpiacra a boltokba kerülő, a Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly szerzőtrió az MLSZ gondozásában írt Válogatott gyűjtemény című könyvében így elevenítették fel a szerzők a mérkőzés góljait: A nyugatnémetek az első negyedórát nem úszták meg szárazon: Tichy Lajos – aki két héttel korábban mesternégyest ért el a svájciak elleni 8:0 alkalmával – látványos akciót fejezett be a támadáshoz illő góllal. A második magyar gól messzemenően méltó volt az ifjú Albert Flórián híréhez: az a cselsorozat, amely a 2:0-t megelőzte, minden idők legragyogóbb szólóinak egyikeként került be a futballhistóriába. A második félidőt bevezető briliáns szlalomot nyomban Sándor Károly hasonló attrakciója követte – a közkedvelt Csikar gólját szintén „mesterműnek” minősítették a szakírók –, így a fél kettőkor kezdődő meccsen fél három után néhány perccel már három volt. A közönség tombolása talán Regensburgig is elhallatszott... Ám a hangulatot visszavetette a meghökkentő finis és egy rosszul sikerült csere. Baróti Lajos szakvezető az utolsó negyedórára be akarta állítani a 100. válogatottsága felé „terelgetett” Bozsik Józsefet, de figyelembe vette, hogy a jobbfedezet Bundzsák Dezső jelezte: ő bizony nem szeretne lejönni a pályáról. Mire a tréner lehívta a kitűnően futballozó fiatal Göröcsöt... Ebből még nem lett volna különösebb baj – más húszéveseket is felváltottak már nem feltétlenül jogosan –, ha Bozsik bemelegítésekor Seeler nem szépít, és a hajrára nem esik vissza a magyar válogatott. Tichy ugyan tizenegyesből helyreállította a háromgólos különbséget, de jött megint Seeler, majd a találkozó végén Brülls (a keresztneve: Albert) is a kapuba juttatta a labdát. Grosics Gyula Bázel és Bern után Pesten sem számlált háromnál kevesebbet az NSZK-val szemben (4:3). A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Kotász – Sándor, Göröcs (Bozsik, 75.), Albert, Tichy, Szimcsák.