Amikor a B-válogatott kijutott a világbajnokságra

1934-ben ezen a napon dőlt el, hogy a magyar csapat részt vehet, története során először, világbajnokságon. Jelesül az első Európában rendezett vb-n, Olaszországban. A bolgárok elleni selejtező kimenetele, persze nem volt kétséges, hiszen március 25-én a csapat Szófiában 4:1-re megnyerte az „odavágót”. A visszavágón sem kellett lerágnia a mindössze tízezres publikumnak a körmét. (Egyébként akkor már hat éve nem voltak ilyen kevesen Budapesten válogatott mérkőzésen, nem mellesleg 1928-ban is csak azért látták a jugoszlávok elleni meccset a megszokottnál kevesebben, mert az igazi A-válogatott éppen Olaszországban játszott aznap.) Az egykori ötvenszeres magyar válogatott védő, a legendás Fogl Károly által irányított bolgárok csak 3:0 után szépítettek, a vége megint 4:1 lett. A gólokon megosztozott a Seriffnek becézett, újpesti P. Szabó Gábor és az ugyancsak újpesti klubból, a Phöbusból beválogatott Solti József. A doktori címet szerzett újonc csatárt a dupla sem tartotta a válogatottban, később már csak egyszer, 1939-ben került vissza a nemzeti tizenegybe. A bolgárok ellen Solti és a helyére beállt Juhász (ugyancsak Phöbus) kivételével csak a Hungária, az Újpest és a Ferencváros játékosai alkották a magyar csapatot.