Amikor az írek arcára fagyott a mosoly

Az írek 1993-ban David O'Leary búcsúmérkőzésére invitálták meg a magyar válogatottat. Az akkor 35 éves játékos 1976-ban mutatkozott be hazája együttesében, és 67 válogatottság után a magyarok ellen vette fel utoljára hazája zöld mezét. Nyilván győzelemmel szeretett volna búcsúzni, aligha gondolta, hogy a magyar csapat elronthatja a búcsúbuliját. Már csak azért sem, mert együttesünk finoman szólva sem volt jó formában. Ekkorra szinte minden esélyünk elszállt a vb-részvételre, a dublini mérkőzés előtt két hónappal Jenei Imre bedobta a törölközőt, távozott a nemzeti csapat éléről. Helyére Puskás Ferenc került, aki négy mérkőzésen irányította a csapatot. Ezeken háromszor gólt sem lőtt a magyar válogatott, Dublinban azonban kitett magáért.

Öcsi bácsi Dublinban nem számíthatott Détári Lajosra, Kiprich Józsefre és Kovács Kálmánra, mindössze négy légiós (Petry Zsolt, Lőrincz Emil, Urbán Flórián, Eszenyi Dénes) került a keretbe, Hamar István pedig először kapott lehetőséget. Ki gondolta volna, hogy éppen ő, az újonc lesz a meccs embere? Pedig az írek elsöprően kezdtek, 15 másodperc elteltével Roy Keane gólját ünnepelték, majd három perccel később Niall Quinn nyakában lógtak. Jókora verés körvonalazódott, de megúsztuk további gólok nélkül. Sőt! A szünetben Puskás cserélt, Eszenyi Dénes helyett Hamar került a csapatba, Bánfi Jánost pedig Balog Tibor váltotta. Mindkettő remek húzásnak bizonyult: Hamar a 49. percben szépített, majd negyedórával később egyenlített. Balog öt perccel a zárás előtt végleg az írek arcára fagyasztotta a mosolyt, majd két perccel később Urbán Flórián bevágta a negyediket. Habár az írek nem tekintik hivatalos mérkőzésnek az összecsapást, a magyar válogatott 4-2-es sikerére minden bizonnyal örökre emlékezni fognak. Csapatunk azóta sem rúgott négy gólt idegenben olyan válogatottnak, amely megelőzte a világranglistán: az írek 1992 decemberében hatodikok, egy évvel később pedig tizedikek voltak a FIFA tabelláján és gond nélkül kvalifikálták magukat az 1994-es világbajnokságra. Ezzel szemben a magyar csapat már akkor sem tartozott az elitbe, 1993 januárjában a 36. helyen állt.

1979-ben egyetlen meccsén sem rúgott négy gólt a magyar válogatott, de április 4-én Chorzówban a döntetlent is megsüvegelték. Kovács Ferenc együttese 1-1-re végzett a bombaerős lengyel csapat ellen, amelyben szerepelt az új csillag, Zbigniew Boniek és az örökifjú Grzegorz Lato is.

Klubmérkőzésekkel is bővültünk. A Honvéd és a Ferencváros a bajnokságban és a Magyar Kupában űzte egymást az 1988/89-es idényben. Végül mindkét sorozatban a kispestiek bizonyultak jobbnak: az NB I-ben két pont előnnyel hódították el a bajnoki címet a zöld-fehérekkel szemben, míg a Népstadionban lejátszott kupadöntőben Fodor Imre góljával nyertek.

Írország-Magyarország 2-4

Lengyelország-Magyarország 1-1

Ferencváros-Honvéd 0-3

https://youtu.be/9zVPW8WK-KU?list=PL_S2L4PihRmZUB9NUdpnArpbUwmdYDVVi Honvéd-Ferencváros 1-0