Amikor Marco van Basten lőtt gólt a Népstadionban
A szoros mérkőzések ideje volt eddig október tizenötödik napja. A válogatott két döntetlenje után kétszer is egy gól döntött.
Éppen negyven évvel ezelőtt játszott először ezen a napon a csapat, idegenben is familiáris környezetben, a bécsi Praterben. Színültig telt ház, 74 000 néző előtt játszottak a csapatok a svédországi világbajnokságért, az osztrákok annyira fontosnak tartották „minden szinten” a mérkőzést, hogy még Bruno Kreisky kancellár is meglátogatta a futballistákat az edzőtáborban. Ehhez képest a „sógorok” szinte dermedten figyelték, hogy a 20. percben már két góllal vezetett a remekül kezdő magyar válogatott, előbb Zámbó Sándor labdaszerzése után Dunai II Antal, majd a nagy szólót kivágó Kocsis Lajos szerzett látványos gólt.
Az első félidőben akadt ugyan két helyzete a remek középpályás sort (Hasil, Starek, Hickersberger), s hasonló erejű támadósort (Köglberger, Parits, Jara) felvonultató osztrákoknak, de az állás nem változott. Az 58. percben fura góllal szépített a hazai csapat: az 1970-es világbajnoki döntőt is irányító, tehát kora abszolút sztárbírói közé tartozó Rudi Glöckner úgy ítélte meg, hogy Géczi István túlságosan veszélyesen nyújtotta ki a lábát egy felugrásnál, egyébként teljesen ártalmatlan szituációban. Leopold Šťastný, az osztrákok szlovák nemzetiségű szövetségi kapitánya később csak annyit mondott az esetről: „A bíró megadta…” A büntetőt Franz Hasil, az osztrákok a holland Feyenoordtól, a kor egyik legerősebb klubcsapatából hazahívott sztárja belőtte. A 71. percben Kurt Jara közeli fejes góllal kiegyenlített. A magyar válogatott (Géczi – Páncsics, Kovács J., Bálint, Juhász P. – Juhász I., Kocsis, Szűcs – Szőke, majd Fazekas, Dunai II, Zámbó) győzelmi esélyt szalasztott el, ez a pont nagyon hiányzott a veretlenül végigvívott, mégis kieséssel zárult selejtező-sorozat végén.
Három évvel később Pozsonyban a csehszlovák válogatott ellen szerepelt a magyar csapat. Baróti Lajos alakulata sem volt gyenge – Rothermel, Nagy III, Bálint, Rab, Lukács, Kovács J., Nyilasi, Pintér, Pusztai, Fazekas (Várady), Nagy L. –, de a csehszlovákok az 1962-es chilei vb-ezüst megszerzése óta a legerősebb csapatukkal álltak ki. A Pozsonyban még hiányzó Antonín Panenkával megerősítve, háromnegyed évvel később ez a csapat nyerte meg az Európa-bajnokságot, megszakítva a nyugatnémetek hetvenes évekbeli egyeduralmát. Az 52. percben a második játékrészre beállt Várady Béla szerezte a találkozó első gólját, hét perccel később Zdeněk Nehoda egyenlített. A mai számozás szerint ez volt a magyar válogatott történetének 500. mérkőzése, noha a félezres jubileumot a szeptemberi, osztrákok elleni budapesti meccsen ünnepeltük.
1986-ban a hollandok elleni Európa-bajnoki selejtező jelentette az első tétmérkőzést a mexikói Mundial után. A budapesti 90 perc volt szövetségi kapitányként Komora Imre második mérkőzése, az elsőn, Oslóban, 0-0-t ért el a norvégok ellen. Akkor még aligha sejtettük, hogy a másfél év után a Népstadionba visszatérő Oranjében egyben a sorozat leendő győztesét láthatjuk. A Van Breukelen – Silooy, Spelbos, Rijkaard, Vamn Tiggelen – Wouters, Gullit, R. Koeman – Van ’t Schip, Van Basten, Tahamata (Suvrijn) összeállítású alakulat névsora mutatja, egy és háromnegyed évvel az NSZK-ban rendezett nyolcas döntő előtt már készen volt Rinus Michels együttesének váza. A Szendrei – Sallai, Pintér, Róth (Keller), Preszeller – Kardos, Garaba, Détári – Kovács K., Boda (Szekeres J.), Esterházy összeállítású magyar válogatott egygólos vereséget szenvedett, a találkozó egyetlen gólját Marco van Basten lőtte a 68. percben.
Négy éve a magyar labdarúgó-válogatott 1-0-ra nyert Málta ellen, idegenbeli világbajnoki selejtező-mérkőzésen. A gólt Torghelle Sándor fejelte a 22. percben. Az első félidőben a máltaiak közel ugyanannyit birtokolták a labdát, a védőink nehezen tudták tartani Michael Mifsudot, a legjobb hazai csatárt. Szerencsére sikerült gólt szerezni: Huszti Szabolcs szöglete után Juhász Roland fejesét Torghelle Sándor stukkolta a máltai kapuba. A második játékrészre sem javult a játék, úgy festett, túlságosan a biztonságra törekszik a magyar csapat. Talán a győzelem lehetősége, talán a két évvel korábbi 2-1-es kudarc óvatossá tette a játékosokat. Ugyanakkor a máltaiak sem voltak veszélyesek Fülöp Márton kapujára. A találkozó után Erwin Koeman szövetségi kapitány így értékelt: „Ahogyan arra számítottunk, igen nehéz mérkőzést játszottunk, de ezen a talajon nem is lehetett volna jobb teljesítményt produkálni. Miután megszereztük a vezetést, csapatunk profi módon futballozott, kiharcoltuk a győzelmet és sikerült begyűjtenünk a nagyon sokat érő három pontot.' A magyar válogatott a következő összeállításban győzött: Fülöp – Bodnár, Vanczák, Juhász, Bodor – Dárdai (Tóth B.), Halmosi – Gera, Huszti, Dzsudzsák (Buzsáky) – Torghelle.