Aranycsapat meg a kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci

Az 1952-es Európa Kupa-mérkőzésen a helsinki ötkarikás játékok után első hivatalos meccsét játszó, olimpiai bajnok magyar válogatott nagyon rosszul kezdett a berni Wankdorf Stadionban. A svájciak Josef Hügi II góljával 1:0-ra vezettek. (Csak közbevetőleg: Hügi kiváló csatár volt. Az 1954-es vb-n hat gólt is szerzett, s ezzel Kocsis Sándor mögött holtversenyben második lett a góllövőlistán!) A legenda – s Hofi tréfája szerint – Puskás akkor kiszólt Sebes szövetségi kapitánynak: 'Guszti bácsi, lenne valami kismálnára való?' Mire a megszólított nemmel válaszolt. A fiúk nem törték magukat, sőt kaptak még egyet, Jacques Fatton vette be Grosics Gyula kapuját. Akkor Puskás megint kiszólt, s 0:2-nél már 'Guszti bácsi' bólintott, mire a fiúk a 'kismálnára valóra valót' a zsebükben érezve, nekidurálták magukat. A csapatkapitány két góljával még a szünet előtt kiegyenlítettek, majd a második félidőben Kocsis és Hidegkuti is szerzett egy-egy gólt, 4:2 lett a vége. Nem oda, ide.

Ennyi a legenda, ami akár igaz is lehetne, hiszen magában hozdoz egy nagyon fontos elemet: az Aranycsapat még egy Svájc 'kaiberű' válogatott ellen is, idegenben is, könnyedén rúgta a gólokat, ha akarta. Történet azért nagy valószínűséggel nem így zajlott, de tagadhatatlanul bájos. Futballtörténelmi, vagy ha úgy tetszik, futballszakmai szempontból sokkal fontosabb, hogy ez volt az a mérkőzés, amelyen Palotás Péter helyére a 31. percben, 0:2-nél beállt Hidegkuti Nándor, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a hátravont középcsatár pozíciójában futballozva zavart keltsen. Sikerült, Hidegkuti beállásának nagyobb része volt a fordításban, mint a 'kismálnának'.

Menjünk vissza az időben egészen 1925-ig, akkor játszott először a válogatott szeptember 20-án. Budapesten az osztrákok ellen 1:1 lett az eredmény, ami három vereség és a lengyelek elleni győzelem után elfogadható eredménynek számított. Ez volt egyébként az első válogatott meccs Orth György szörnyű bécsi sérülése óta, a kor legjobb játékosa nagyon hiányzott a csapatból. A Zsák – Takács I, Hungler II – Pesovnik (Vámos), Buza, Kompóti-Kléber – Leitner, Miolnár, Priboj, Holzbauer, Jeny összeállítású csapatban Máriássy Lajos dr, a szövetségi kapitány négy újoncot (Takács, Buza, Vámos, Leitner) pályára küldött. Különösen az egyébként jóljátszó Búza bemutatkozása sült el balul: Priboj István vezető gólja (36. perc) után a 49. percben róla került a labda a magyar kapuba (1:1).

1931-ben a magyar csapat szép győzelmet aratott a csehszlovákok elleni találkozón. A vendégeknél Plánicka védett, Burgr játszott jobbhátvédet, Pesek-Kada volt a középfedezet (a kor egyik legjobb játékosa ezen a poszton), elöl pedig a Svoboda, Silny, Puc belsőhármas játszott – de ez is kevés volt a jól játszó magyarok ellen. Az Aknai – Dudás, Mándi – Borsányi, Sárosi, Lázár – Markos, Avar, Kalmár, Turay, Hirzer tizenegy az első negyedórában pazar játékot produkált. Turay és Avar góljaival kétgólos előnybe került a magyar csapat, sőt, aztán Kalmár Jenő csodálatos felhőfejesével már 3:0-ra alakult az állás. Ez is lett a végeredmény, már nem esett több gól.

1978-ban az argentínai világbajnokság kudarca után új szövetségi kapitánnyal, Kovács Ferenccel kezdte meg a válogatott az Európa-bajnoki selejtezőket. Helsinkiben mindössze négy olyan játékos kapott helyet a csapatban, aki játszott a Mundialon (Gujdár Sándor, Bálint László, Kereki Zoltán, Pintér Sándor). Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort a szövetség fél évre eltiltotta a válogatottságtól. A korábban az NB I-ben a Videotonnal sikereket elért tréner öt újoncot avatott, Szokolai László, Gyimesi László, Tatár György, Kardos Ernő és Tieber László először játszott a válogatottban. A nemzetközi porondon szinte teljesen ismeretlen finn játékosok ellen 'megfázott' a magyar csapat. Atik Ismail szerezte az első gólt, Pyykkö a másodikat, s Tiber László csak a szépíteni tudott a 74. percben. Nehezen megemészthető vereség volt.