Az Abegglenek nem állták a versenyt a magyarokkal
A magyar labdarúgás első fél évszázadában öt mérkőzést is játszott a válogatott április tizennegyedik napján. Az eredmények felemásak, a legfontosabb közös jellemző, hogy meglehetősen sok gólt hoztak a mérkőzések, mindössze egyen nem szerzett gólt mindkét csapat.
A dátum 1929, a svájciak elleni, gólesőt hozó berni Európa Kupa-mérkőzés. Miután a dr. Földessy János által irányított válogatott februárban meglepően sima 3-0-s vereséget szenvedett Párizsban a franciáktól, a kapitány változtatásokra szánta el magát. Három újoncot avatott Emődi Rezső (Bástya), Korányi I Lajos (Bástya) és Toldi Géza (Ferencváros) személyében. Közülük utóbbi kettő később csodálatos pályafutást futott be, egyebek mellett 1938-ban világbajnoki ezüstérmet nyertek. Rajtuk kívül a korábban már szerepeltek közül Dénes, Kompóti-Kléber és Turay is visszakerült a csapatba, amely így a Dénes – Fogl II, Emődi – Borsányi, Kompóti-Kléber, Korányi I – Ströck, Takács II, Turay, Toldi, Hirzer tizeneggyel állt ki. A sáros, mély pályán a svájciak ráijesztettek a magyar együttesre, a szünetben ég 2:1-re vezettek, a duplázó Takács II, valamint Toldi és Hirzer góljával sikerült fordítani, és 5:4-re nyerni. Az Abegglen család eredményessége ezúttal nem volt elég: a házigazdák négy góljából kettőt André „Trello” Abegglen, egyet Max Abegglen lőtt. A találkozót a FIFA későbbi elnöke, Stanley Rous vezette.