Az első válogatott meccs a II. világháború után

A magyar csapat 1943. november 7-e, több mint 21 hónapos szünet után, az osztrák több mint hét esztendő elteltével játszott ismét hivatalos, országok közötti válogatott mérkőzést. Szent István ünnepének hétvégéjére az osztrák válogatott teherautón érkezett Budapestre. A két, nagymúltú gárda nyolc évvel korábban, 1937-ben játszott azt megelőzően utoljára egymással. Érdekes, hogy négy játékos, Bíró Sándor és Zsengellér Gyula, illetve Karl Sesta és Camillo Jerusalem azon a találkozón is szerepelt! A bécsiek veteránja, Sesta csak kölcsöncipőben tudott pályára lépni, mivel az övét valaki ellopta a meccs előtt. Ettől függetlenül idilli volt a hangulat, mindenki örült, hogy vége a háborúnak. Gallowich Tibor szövetségi kapitány és segítői (Jávor Pál, Sebes Gusztáv és Molnár Ignác) úgy döntöttek, ezen a mérkőzésen három újoncot is avatnak, Lakat Károly, Illovszky Rudolf, Mike István először játszott a válogatottban.  A vendégek csapata az Anschluss miatti hosszú kényszerszünet előtt, 1937. október 24-én szerepelt ezt megelőzően legutóbb. A csehszlovákok elleni találkozó résztvevői közül Karl Sesta, Karl Zischek és Camillo Jerusalem újra pályára lépett. A bécsiek újoncai között olyan, későbbi meghatározó, túlzás nélkül a világklasszis jelzőt kiérdemlő futballista is volt, mint Ernst Ocwirk.

A magyar válogatott a Csikós Gyula – Rudas Ferenc, Szűcs Sándor, Bíró Sándor – Sárosi III Béla, Lakat Károly – Illovszky Rudolf, Szusza Ferenc, Mike István, Zsengellér Gyula, Egresi Béla összeállításban játszott. Érdekes, hogy Gallowich kapitány Illovszkyt játszatta a jobb, Egresit pedig a balszélen, holott mindketten inkább a másik oldalon szerepeltek gyakrabban. Az Üllői út több mint 40 000 nézője – s még milyen sokan rekedtek a pályán kívül jegy hiányában! – a 18. percig kellett, hogy várjon az első gólra. Illovszky beadása után Sesta, a bécsiek akkor már a 40. évében járó veterán védője kézzel ütött a labdába. Szigeti György játékvezető azonnal büntetőt ítélt, amelyből Rudas Ferenc, a Ferencváros jobbhátvédje a kapu bal alsó sarkába lőtte a labdát. (A bíró két perccel korábban nem volt ilyen „tizenegyes-párti”, amikor a másik oldalon Szűcs Sándor a büntetőterületen belül felrúgta Karl Deckert.)

A 32. percben Illovszky újabb jó beadása és Sesta újabb bizonytalansága után Zsengellér Gyula elé került a labda, aki öt méterről belőtte válogatottbeli pályafutása 29. gólját. A folytatásban a közönség hiába várt újabb gólokjat, a magyarok nem tudták többször bevenni Stefan Ploc kapuját. A második játékrészben feljöttek az osztrákok, de ahogy a másik kapuban Ploc, a magyarban Csikós Gyula is kitűnően védett. Kétgólos győzelemmel kezdődött a magyar válogatott a II. világháború utáni története.