Bamba bomba bemutatkozása

A sor még 1907-ben a csehek elleni, gólokban gazdag találkozóval kezdődött, Prágában. A Stobbe Ferenc által összeállított magyar csapat (Domonkos – Rumbold, Nagy F. – Ficzere, Kürschner, Gorszky – Bosnyákovits, Weisz, Szednicsek – Schlosser, Borbás) a szünetben még 3:2-re vezetett Gorszky, Szednicsek és Weisz egy-egy góljának köszönhetően, de a házigazdák a második félidőben egy hármast rúgtak a fiatal Domonkosnak, s 5:3-ra nyertek. Ficzere Péter és Kürschner Izidor újoncként játszott. Előbbi, noha még négyszer volt a későbbiekben válogatott, később eltűnt a futballéletből. Utóbbi eltűnt Magyarországról, de nem a futballéletből: Németországban, Svájcban, majd Brazíliában futott be nagyívű edzői karriert. Rio de Janeiróban annyira tisztelték, hogy még mellszobrot is állítottak a tiszteletére.

Az október 6-i mérkőzések sorában három osztrákok elleni meccs következik, két győzelemmel és egy döntetlennel. 1918-ban a bécsi WAC-pályán sima, háromgólos magyar győzelem született (3:0). Payer Imre, a Ferencváros nagy lövőerejű balhátvédje két gólt is szerzett tizenegyesből, egy találatot pedig a kor egyik leggólerősebb középcsatára, Pataki „Pityke” Mihály ért el. Fehér Ákos kapitány csapatát Zsák – Fogl II, Payer – Kertész II, Károly, Ging – Braun, Konrád II, Pataki, Schaffer és Schlosser alkotta. Erős névsor, az Olaszországban ragadt Ging kivételével a többieket mindmáig a magyar futball legendái között emlegetik. E mecsen debütált az MTK fiatal jobbszélsője, Braun „Csibi”.

1929-ben a Hungária úton újabb magyar győzelem született. Az Aknai – Mándi, Fogl III – Borsányi, Kalmár, Obitz – Markos, Takács II, Avar, Hirzer, Titkos összeállítású együttes a gólzsák Takács II József, s a korábban a román válogatottban is szerepelt, de immár magyar állampolgárságú újonc, Avar István, becenevén Ricsi góljával már 2:0-ra vezetett, amikor a hajrában Klima szépített.

1935-ben nyolc gólt látott a bécsi közönség a két csapat Európa Kupa-mérkőzésén. Bánhatta, aki az első tíz percet lekéste: Toldi (6. perc), Bican (7. perc) és Vincze (8. perc) révén három gól is esett. A 21. percben Sárosi, a következőben Hoffmann vette be a kaput. A 30. percben ismét Vincze Jenő lőtt gólt, a félidőben 4:2-re vezetett a Szabó – Polgár, Sternberg II – Szalay, Turay, Dudás – Markos, Vincze, Sárosi, Toldi, Titkos összetételű magyar csapat. A második félidőben, a 11. és 15. perc között a bécsiek Bican két góljával kiegyenlítettek – szakaszosan estek a gólok, de akkor sűrűn (4:4). A védelmek nagyon „gólképesnek” bizonyultak.

1940-ben az Üllői úton 2:2-re játszott a magyar válogatott a németekkel. Egy héttel a jugoszlávok elleni, ugyancsak ferencvárosi 0:0 után. Ezért írta a Képes Sport a találkozó után: 'Másodszor is megbuktunk az angol rendszerrel'. (Értsd: a WM-rendszerrel.) A Boldizsár – Pákozdi, Polgár, Pósa – Lázár, Sárosi III – Kincses, Sárosi dr., Finta, Kiszely, Gyetvai összetételű, a zöld-fehér klubra épített, nyolc ferencvárosi játékossal felálló csapat kétszer egyenlítve ért el döntetlent a fiatal Fritz Waltert is a soraiban tudó német csapat ellen. Lehner találatát az utolsó tíz percre aztán sérülése miatt kiálló Kiszely egyenlítette ki fejjel, majd Hahnemann gólja után Kincses állította be a végeredményt. Politikailag fontos mérkőzés volt, Horthy Miklós kormányzóval az élen a teljes magyar politikai elit felvonult a díszpáholyban.

1946-ban már egy más korszak más politikai elitje ült a díszpáholyban, s látta, hogy a magyar válogatott az újonc Deák Ferenc, azaz Bamba duplájával 2:0-ra veri az osztrák csapatot. Gallowich Tibor szövetségi kapitány három újoncot avatott (a szolnoki Horváth Ferenc és a győri Kovács Imre, azaz Murok is akkor játszott először), a Horváth – Rudas, Kovács I, Bíró – Nagymarosi, Lakat – Mike, Szusza, Deák, Zsengellér, Puskás tizenegy az első félidőben szerezte a gólokat, de a másodikban játszott jobban. A németek elleni, 1940-es október 6-i mérkőzésen is szerepelt Hahnemann immár az osztrákok csapatkapitánya volt.

1957-ben nem keltett nagy feltűnést a franciák elleni 2-0 a Népstadionban. Pedig a vendégeknek nem volt rossz csapatuk, nem egészen egy évvel később bronzérmet nyertek a svédországi világbajnokságon, majd elődöntősök voltak 1960-ban az első kontinensbajnokságon. A meccs egyik szenzációja a francia jobbösszekötő, Újlaki József szereplése volt, az 1929-es születésű csatár itthon a Kőbányai TC és a Ganz TE játékosa volt, első klubjában kis srácként Kocsis Sándor is a klubtársa volt. A meccs magyar hőse az Újpesti Dózsa másodszor (s egyben utoljára) válogatott csatára, a két gólt szerző Aspirány Gusztáv volt. A Baróti Lajos, dr. Lakat Károly és Sós Károly alkotta válogató bizottság a Grosics – Mátrai, Sipos, Dalnoki – Bozsik, Szojka – Sándor, Machos, Hidegkuti, Aspirány, Fenyvesi tizenegyet küldte pályára, 94 000 néző előtt.

Az elmúlt 55 évre három mérkőzés jut, mindannyit elvesztette a magyar válogatott, szerzett gól nélkül. 1963-ban a belgrádi volt az esztendő hatodik válogatott mérkőzése, s azok közül csak egyet, a dánok elleni budapestit sikerült megnyerni. Akkor messzinek tűnt az 1964-es Nemzetek kupája négyesdöntője. A jugoszláv fővárosban a „Kékek” Skoblar és Szamardcsics egyaránt az első félórában esett góljával nyertek 2:0-ra a Szentmihályi – Sóvári, Mészöly, Sárosi – Nagy I, Nógrádi – Göröcs, Machos (Rákosi), Albert, Tichy (Sándor), Fenyvesi összeállítású magyar csapat ellen.

1982-ben Párizsban két olyan (egyaránt kicsit átszervezett, megújított) válogatott lépett pályára, amelyik csalódással zárta néhány hónappal korábban a spanyolországi Mundialt. A magyar csapat nem jutott tovább a csoportból, a franciák „csak” negyedikek lettek, pedig reális esélyük volt a döntőre, s ott talán az aranyéremre is. A Parc des Princes-ben a Katzirz – Péter (Kelemen), Kerekes, Garaba, Tóth J. – Hannich, Póczik (Csapó), Burcsa – Borostyán (Fazekas), Szentes (Törőcsik), Hajszán összetételű együttes helyt állt, csak 1-0-ra kapott ki. A gólt Laurent Roussey lőtte. A házigazdáknál pályára lépett Maxime Bossis, Marius Trésor, Alain Giresse, Jean-Amadou Tigana, Michel Platini, Bernard Genghini és Didier Six is.

Hasonló sztárparádé várt a magyar válogatottra 19 évvel később, Parmában is. Az akkor még csak megbízott szövetségi kapitányként Gellei Imre által irányított csapat tisztességgel helyt állt az egy évvel korábban Eb-döntős olaszok otthonában rendezett világbajnoki selejtezőn. A továbbjutásra már a mérkőzés előtt sem volt esélye, egyébként végül csoportja negyedik helyén végzett, az olaszok, a románok és a grúzok mögött. Különösen három játékos teljesítménye volt dicsérhető: Király Gáboré, a bal oldalra állított Dárdai Pálé, s a négy év után ismét a válogatottnál reaktivált Kuttor Attiláé. A meccs egyetlen gólját Alessandro Del Piero lőtte szabadrúgásból. A magyar válogatott összeállítása a következő volt: Király – Bodnár, Kuttor, Juhár, Mátyus – Pető T., Sebők V., Miriuta (Lisztes), Dárdai – Kabát (Ferenczi), Tököli (Egressy).