Bántott a Farkas

1930-ban nagyon fura mérkőzést játszott a magyar csapat Drezdában a németekkel. Az első félidőben az Amsel – Mándi, Korányi – Lyka, Kléber, Berkessy – Ströck, Takács II, Turay, Barátky, Titkos tizenegy nagyon  jól játszott, valójában folytatta jó sorozatát. Az olaszok elleni, májusi hazai 0:5 után ugyanis kétszer megverte az osztrákokat, egyszer közte a hollandokat. A DSC-pályán különösen Takács II remekelt, aki az első félidőben mesterhármast szerzett. A németek a szünetben változtattak, nem próbálták meg technikában felvenni a versenyt a magyarokkal, hanem a nyers fizikai erőre alapoztak. Fordítottak is, 5:0-ra megnyerve a második játékrészt, 5:3-ra győztek. Az utolsó öt percre a magyar együttes kapust cserélt, Aknai állt be, de már nem számított.

Az első 'Európa-bajnokságra' (az idézőjel magyarázata: 1960-ban hivatalosan még a Nemzetek Kupája nevet viselte a sorozat) mindössze tizenhét válogatott nevezett, olyan óriások negligálták a részvételt, mint a négy brit válogatott, valamint a nyugatnémet, a svájci, a holland, a belga és az olasz gárda. Érdekes, hogy az első sorozat sorsolását az 1958-as svédországi világbajnokság alatt tartották Stockholmban. A magyar sajtó is inkább a kezdődő világtalálkozó esélyeivel volt elfoglalva. A Népsport június hatodikai számában kilenc, „apró betűs” sorban számolt be az alaphírről: 'Az UEFA (az Európai Labdarúgó Szövetség) IV. kongresszusán fontos határozatot hoztak. A klubcsapatok Európa Kupáján kívül a nemzeti válogatott csapatok számára is megrendezik az EK-t, helyesebben felújítják ezt a régen bevált vetélkedést. A küzdelem valószínűleg már ősszel megkezdődik, de legkésőbb jövő tavasszal.'  Az egy nappal későbbi lapszám már a párosításról is tudósított: Magyarország–Szovjetunió, Lengyelország–Spanyolország, NDK–Portugália, Jugoszlávia–Bulgária, Törökország–Románia, Dánia–Csehszlovákia vagy Írország, Franciaország–Görögország, Ausztria–Norvégia.

Egyébként a szovjet válogatott céduláját húzták ki először, a magyarokét másodszor, így a két világbajnoki résztvevő alkotta az első párt. Ez a két válogatott játszotta az Európa-bajnokságok történetének első mérkőzését, még a selejtezőre kényszerülő csehszlovákok és írek összecsapását is megelőzve. A nagy premierre 1958. szeptember 28-án Moszkvában került sorra, a Népsportban megjelent tudósítás főcíme szerint 'A minden csapatrészében jobb szovjet válogatott megérdemelten győzött'. A találkozót 3:1-re nyerte Gavriil Kacsalin válogatottja, mégpedig Anatolij Iljin, Szlava Metreveli és Valentyin Ivanov góljaival, amelyre csak a 84. percben válaszolt Göröcs János. Talán a néhány hónappal korábban balul sikerült svédországi világbajnokság az oka, a magyar válogatott meglehetősen 'érdekes' összeállításban szerepelt: Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Budai, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. A szovjetek összeállítását sem érdektelen felidézni, ugyanis az alig két esztendő múlva a döntőben diadalmaskodó tizenegyből mindössze Maszljonkin, Vojnov, Metreveli és Valentyin Ivanov játszott a nyitányon. A moszkvai tizenegy névsora: Beljajev – Keszarjov, Maszljonkin, Kuznyecov – Vojnov, Carjov – Metreveli, V. Ivanov, Szimonjan, Mamedov, Iljin.

1966-ban a már Illovszky Rudolf által dirigált válogatott a hollandok elleni idegenbeli Eb-selejtező (2:2) után a következő kvalifikációs mérkőzésen kiütötte a dánok a Népstadionban (6:0). Nem csoda hát, hogy egy héttel később nagy önbizalommal várta a franciákat, meglepően kevés, 'csak' 25 000 néző előtt. A kapitány Újpest-Vasas-Fradi vegyest küldött pályára (legalábbis, ami a kezdő tizenegyet illeti, mert aztán Mathesz később az akkor még salgótarjáni Bánkuti váltotta), s a nagyok nem voltak sikeres bajnoki fordulón túl közvetlenül a válogatott mérkőzés előtt. A 19. fordulóban a még veretlen Vasas a Dunaújvárosban, a Dózsa Győrben ért el döntetlent. (Ez utóbbi volt az értékesebb eredmény.) Csak a zöld-fehérek nyertek, a Pécsi Dózsa ellen 3:0-ra. Farkas János – a Vasas csatársorának ékessége – előtte ellenben sorozatban öt bajnoki fordulóban lőtt gólt. Ő döntötte el a franciák elleni találkozót is, a Szentmihályi – Káposzta, Mátrai, Mészöly, Ihász – Mathesz (Bánkuti), Varga – Molnár, Albert, Farkas, Korsós összetételű együttes jól játszott, de kiragyogott belőle két világklasszis: az előkészítő Albert Flórián, s a befejező, négy gólt is elérő Farkas János. Ma már szinte hihetetlen, de Farkas akár még egyszer ennyi gólt szerezhetett volna, annyiszor került helyzetbe. A vége 4:2 lett, ennél több gólt csak 1914-ben (5) és 1927-ben (13) kaptak Budapesten a franciák.

1974-ben különleges meccset játszott a válogatott Bécsben: 72 éves története során először dirigálta az aktuálisan legtöbbszörös válogatott labdarúgó szövetségi kapitányként a csapatot. Mi több: először került a válogatott élére az Aranycsapat egy korábbi játékosa. Bozsik Józsefnek, a 101-szeres válogatott legendás Cucunak betegsége miatt a 0-1 maradt az egyetlen, szövetségi kapitányként töltött találkozója. A Mészáros – Nagy III, Harsányi, Horváth, Kántor – Fazekas, Karsai, Póczik (Török) – Fekete, Kozma, Becsei összeállításban játszó, Nagy III János és Becsei István személyében két újoncot is avató válogatott nem játszott alárendelt szerepet, de kikapott az osztrákoktól. A hazaiak egyetlen gólját a 16. percben Hans Krankl lőtte. A megfiatalított, a nem sokkal korábban utánpótlás Európa-bajnokságot nyert játékosokra is épített magyar legénység az első félidőben elfogódottan futballozott, a másodikban azonban feljavult, kétszer a kapufát találták telibe játékosai. A döntetlenre rászolgált volna a csapat.