Búcsú két világbajnokságtól

A két vb-meccsen kívül még egy találkozót játszott a magyar csapat ezen a napon. Súlyos vereséget szenvedett (0:7), de a közönség sokkal inkább csodálta az első ízben Magyarországon pályára lépő angol profikat, mintsem hogy hibáztatta volna az akkor még valóban a klasszikus amatőrizmus idejét elő magyar labdarúgás legjobbjait. A Millenárison a Domonkos – Rumbold, Csűdör – Ficzere, Bródy S., Simon – Rónay Z., Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás tizenegy nem tudott mit kezdeni az angolokal. A vendégek góljai közül négyet is George Hilsdon, a Chelsea csatára szerzett. Az 1908-as volt egyébként az angol válogatott első túrája a kontinensen.

Ötven évvel ezelőtt, a chilei világbajnokságon a magyar válogatott az angol, az argentin és a bolgár válogatottat megelőzve, csoportelsőként lépett tovább a negyeddöntőbe. A csehszlovákok elleni addigi utolsó mérkőzésének emléke keserű volt, a vendégek 1956 tavaszán 4:2-re nyertek a Népstadionban. Baróti Lajos a sérült Göröcs János kivételével a legerősebb tizenegyét küldhette pályára: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi. (A névsor egyébként megegyezett az angolokat 2:1-re legyőző csapatával.) Scherer a 13. percben vezetést szerzett a két évvel a chilei torna előtt a Nemzetek Kupája négyes döntőjében is szerepelt csehszlovákoknak, de akkor talán a helyszínen egyetlen magyar sem gondolta, hogy ezzel eldőlt a mérkőzés. Baróti Lajos együttese európai ellenféllel szemben közel három éve, a szovjetek elleni 1959-es NK-visszavágó óta minden meccsen lőtt gólt. Rancaguában is megvoltak a helyzetek, de hol a példátlan balszerencse (a biztos helyzetben lévő Sándor Károlyt a lövés pillanatában a nagy rössel és igyekezettel érkező Fenyvesi Máté fellökte), vagy egy játékvezetői tévedés megfosztotta a magyar csapatot a góltól. A szovjet bíró, Nyikolaj Latisev nem adta meg Tichy Lajos óriási lövése után a gólt, holott a labda a hálótartó vasról, s nem a kapufáról pattant a mezőnybe. Ugyanakkor az is tény, a csehszlovákok kapusa, Viliam Schrojf emberfeletti mutatványokkal őrizte meg kapuját a góltól. Neki, szegénynek, a döntő lett a végzete, a brazilok elleni fináléban óriási potyagólt kapott.

Az argentínai világbajnokságon a házigazdák és az olaszok elleni vereség után a már ugyancsak kiesett franciák ellen játszott a magyar válogatott Mar del Platában. Baróti Lajos válogatottjába visszatért Nyilasi Tibor és Törőcsik András, így a Gujdár – Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. – Nyilasi, Pintér, Zombori – Pusztai, Törőcsik, Nagy L. (Csapó) összeállítású alakulat játszott. A kölcsönszerelésben, az Atlético Club Kimberley zöld-fehér mezében játszó franciák lecserélték az előző két meccsükhöz képest a fél csapatukat (Dropsy, Bracci, Petit, Papi, Berdoll és Rouyer került be Janvion, Tresor, Lopez, Bathenay és Rocheteau mellé, csereként állt be Platini és Six), de így is egy félidő alatt megverték az előző két mérkőzés és főleg a torna előtti napok nehézségeit nyögő magyar válogatottat. Christian Lopez és Marc Berdoll szerezte a mérkőzés első két gólját, majd Zombori Sándor, a magyar csapat legjobbja, óriási lövéssel szépített. Mielőtt nagyon reménykedhettünk volna, Dominique Rocheteau ismét kétgólos növelte a hátrányt, beállítva a végeredményt. Ez volt, s mindmáig ez az egyetlen világbajnoki torna, amelyről a magyar válogatott győzelem nélkül, sőt szerzett pont nélkül tért haza.