Budapest, Budapest, Te csodás!

Az első mérkőzés győztes volt a sorban, a csapat a Hungária úton fogadta a németeket. Nagy csata után alakult ki a 2:1-es győzelem, Turay József, becenevén Suttyó a 80. percben szerezte meg a győztes gólt. A Háda – Korányi, Bíró – Borsányi, Sárosi, Lázár – Korányi II, Avar, Turay, Toldi, Déri összeállítású csapat a Törekvés második válogatott mérkőzésén második gólját szerző balszélsőjének találatával szerzett vezetést a 11. percben, a vendégek Malik révén a 78. percben kiegyenlítettek. Szerencsére az akkor még a Ferencvárost erősítő Turay a végén megszerezte a győztes gólt. A center egész héten lázas beteg volt a mérkőzés előtt, de ez alig játszott a játékán. A többieknek nem ment ilyen jól, a közönség szinte végig szidta az ezen alaposan megsértődő játékosokat. Bíró Sándor ezen a találkozón debütált a válogatottban.

1949-ben a bolgárok látogattak a Megyeri útra. Magyar szövetségi kapitánnyal, Hajdu Andorral. A jeles edző jól felkészítette a csapatot, a játék képe alapján nem volt öt gól a két együttes között. Szerencsére a majdani Aranycsapat sztárjai remekül használták ki a helyzeteket. A szünetben még csak 1:0-ra vezetett a Henni – Rudas (Kispéter), Lóránt, Balogh II – Bozsik, Zakariás (Józsa) – Budai II, Kocsis, Deák, Puskás, Tóth M. összeállítású csapat, a gólt Deák „Bamba” lőtte. A második játékrészben aztán Budai II László, Rudas Ferenc és kétszer Puskás Ferenc is a kapuba talált.

1960-ban a válogatott vereséget szenvedett a belgáktól. Tulajdonképpen meglepetésre, de a csapat 1956-os brüsszeli meccse is hazai sikerrel ért véget (5-4). Az 52 évvel ezelőtti 2:1-ben a fiatal Paul Himst játszott főszerepet, ő szerezte a mérkőzés első gólját. A mindössze 17 éves csodagyerek a második válogatott találkozóján szerepelt, először szerzett gólt. A második gólt az ugyancsak az Anderlechtben futballozó Pierre Hanon lőtte. A nagyon gyengén játszó magyar együttesből (Grosics – Dudás, Sipos, Novák – Szojka, Berendy – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Tóth Z.) csak a 30. percben a végeredményt beállító Tichy Lajos futballozott jól. A két szombathelyi, Novák Dezső és az újonc Tóth Zoltán akkoriban másodosztályú klubban szerepelt, onnan kaptak meghívót a válogatottba.

1966-ban Farkas János három góljával nyert Illovszky Rudolf válogatottja az osztrákok ellen. Bő egy hónappal korábban a magyar csapat 4:2-re verte a franciákat, „Jancsika” akkor négy gólt lőtt. A Gelei – Bakos, Mészöly, Sipos, Ihász – Mathesz, Rákosi – Molnár, Puskás dr., Albert, Farkas tizeneggyel, hét Vasas-játékossal felálló csapat nagyszerű játékot nyújtott, jellemző a teljesítményére, hogy az osztrák lapok azt írták a mérkőzés után, hogy az ő csapatuk pedig erején felül teljesített. A magyar tizenegy (amelybe a 63. percben Mészöly helyére Bene állt) parádés futballal szórakoztatta a 25 000 fős publikumot a Népstadionban.

1974-ben Moór Ede irányította a válogatottat, kapitányi pályafutása során másodszor. Luxemburgban nyert a csapata 4:2-re, Cardiffban is kapott kettőt, de ez már vereséget jelentett. Gólt ugyanis nem szerzett. A Mészáros – Török, Bálint, Mucha, Kántor – Halmosi, Fazekas, Tóth A. (Póczik) – Fekete L., Kiss T., Nagy L. összetételű csapat 57 percen át tartotta a döntetlent, ám akkor Griffith betalált a kapujába. A második gólt a 87. percben John Toshack érte el. Halmosi Zoltán négyéves szünet tért vissza a nemzeti tizenegybe, Mucha József ezen a találkozón debütált. Nem ez a vereség volt a nagy baj az Eb-selejtező-sorozatban, hanem hogy a walesiektől Pesten is kikapott aztán a csapat.

1991-ben Szombathelyen a norvég válogatottat fogadta a magyar válogatott. A mérkőzés 0-0-ra végződö9tt, ami már csak azért sem volt meglepetés, mert a két válogatott előző három egymás elleni találkozója sem hozott gólt. Hozzá kell tenni: a norvég futball akkoriban feljövőben volt, de így is csak harmadik lett a szovjetek és az olaszok mögött az Eb-csoportban. A magyar válogatott a negyedik lett a csoportban. A megbízott szövetségi kapitány, Glázer Róbert által dirigált együttes a következő összeállításban játszott: Petry – Pintér – Urbán, Lőrincz – Nagy T., Pisont (Eszenyi), Lipcsei (Illés), Duró, Détári – Fischer, Kovács K. Az akkor a Haladás színeiben szereplő Illés Béla ezen a találkozón mutatkozott be a nemzeti tizenegyben.