Csak Luxemburg ellen ment jól

A sor 1970. szeptember 9-én kezdődött, amikor a magyar válogatott a világbajnoki bronzérmes nyugatnémet válogatott ellen játszott Nürnbergben. A Maier – Vogts, Sieloff, Weber, Höttges – U. Seeler, Beckenbauer, Fichtel – Grabowski, G. Müller, Löhr (Libuda) összeállítású hazai csapat egyik középpályását ünnepelte: Uwe Seeler ezen a találkozón búcsúzott a válogatottságtól és a futballtól. A Hoffer József által irányított, újonc kapussal és balhátvéddel felálló, Rothermel – Noskó, Páncsics (Mészöly), Konrád, Megyesi – Halmosi, Karsai – Fazekas, Kocsis,, Bene, Kozma (Duinai II) összetételű magyar csapat az első félidő feléig kétgólos hátrányba került Sieloff, majd Gerd Müller gólja miatt, majd Fazekas a 31. percben szépített. A második félidő egyetlen gólja is azonban a németeké, illetve Gerd Mülleré volt.

1986-ban, a mexikói világbajnokság utáni első mérkőzést Oslóban játszotta az új szövetségi kapitány, Komora Imre válogatottja. A védelem még nagyjából emlékeztetett a Mezey-féle csapat hasonló csapatrészére, de a középpályás és a támadósorban rengeteg volt az új arc. Szendrei – Sallai, Róth, Garaba, Keller – Hannich (Kozma), Fitos, Balog T., Vincze I. (Preszeller) – Mészáros (Szekeres), Hajszán (Kvaszta) összetételben játszott a magyar csapat, Keller József, Kozma István, Preszeller Tamás és Kvaszta Lajos először szerepelt az A-válogatottban. A norvégok elleni találkozó 0-0-ra végződött.

Napra pontosan egy évvel később már Garami József irányította a válogatottat (sőt, Komora és közte még Verebes Józsefnek is jutott négy mérkőzés), érdemes összevetni a csapatot a 365 nappal korábban szerepelttel. Glasgowban, a skótok ellen 2-0-ra elveszített találkozón a Disztl P. – Csuhay, Toma, Péter – Sallai, Garaba, Bognár Gy., Keller – Mészáros, Kovács K. (Lovász), Hajszán összetételű legénység lépett pályára. A skótok mindkét gólját Ally McCoist szerezte.

A következő dátum 1992, a szeptember kilencedikei találkozók közül a magyar szempontból legjobban sikerült éve. Igaz, akkor volt az ellenfél a leggyengébb. A luxemburgi vb-selejtezőn a hazaiak nem tudtak komolyabb ellenállást kifejteni, Détári Lajos egy, Kovács Kálmán két góljával a Jenei Imre által összeállított, Petry – Disztl L. – Nagy T., Lőrincz – Pisont (Bognár Gy.), Balog T., Détári, Limperger (Telek), Keller – Kiprich, Kovács K. alakulat simán nyert.

2009 szeptemberében még kifejezetten jól állt a magyar válogatott, még volt esélye a pótselejtező elérésére is. Aztán a svédek elleni hazai vereség gyengítete a pozíciót, a portugálok elleni pedig végleg elűzte a szép álmokat. 'Európa braziljai' ellen egy brazilból lett portugál, Pepe gólja döntött a vendégek javára. (Ráadásul a gólpasszt is egy brazil születésű, Deco adta.) A Babos - Bodnár, Juhász, Gyepes, Halmosi - Vadócz, Tóth B., Dárdai - Dzsudzsák, Huszti - Torghelle tizenegy kezdett, majd a 65. percben Erwin Koeman Huszti és Dárdai helyére Hajnalt és Priskint küldte a pályára. A hajrában Tóth Balázs helyére Buzsáky Ákos állt. Az 1-0-s vereséggel szinte minden remény elszállt a továbbjutásra. Erwin Koeman mégis elégedett volt: 'Mentálisan helytálltunk, de technikailag alulmaradtunk. Taktikailag jól játszottunk, mert sikeresen leszűkítettük a területet, s így alig pár lehetőségük volt a portugáloknak. Nekik sikerült betalálni egy pontrúgásból, nekünk nem. Összességében elégedett vagyok a csapattal a két vereség ellenére is.'