Döntetlen a németek ellen az Üllői úton

1912-ben a stockholmi olimpiára készülő együttes az Üllői úton fogadta a német csapatot. Ez volt mindössze a második válogatott mérkőzés az FTC az országban akkor egyedülállóan jónak számító stadionjában, az elsőt november 5-én 2:0-ra megnyerte a magyar legénység az osztrákok ellen. Most is biztos győzelemre számított, ugyanis decemberben Münchenben 4:1-re nyert a németek ellen. Igaz, az ellenfél akkori tizenegyéből mindössze négyen jöttek el Budapestre, Hempel, Wegele és a két nagy sztár, az olasz apától született Camillo Ugi és Willy Worpitzky. A vendégek ugyan hamar hátrányba kerültek Schlosser Imre gólja miatt, de aztán csodálatosan játszottak, Möller, Kipp, Worpitzky és Jäger egy-egy góljával még a félidő előtt háromgólos előnybe kerültek. A magyar közönség a levonuló játékosait zajos füttyszóval bírálta a váratlanul gyenge játék miatt. Bodnár Sándorra hatott a kritika. A Nemzeti SC tankszerű jobbösszekötője a második félidőben kétszer fejjel, majd egyszer lábbal, büntetőből bevette a németek kapuját, s legalább döntetlenre mentette a mérkőzést (4:4). S talán még nyerhetett is volna a Domonkos – Payer, Csüdör – Bíró, Bródy, Takács – Sebestyén, Bodnár, Koródy, Schlosser, Borbás összeállítású magyar csapat, ha az utolsó negyedórában a nap hőse, Bodnár nem sérül meg. (A két csapat egyébként július 3-án, a stockholmi olimpián hét hónapon belül immár harmadszor is találkozott. Akkor szerencsére simán, 3:1-re nyert a magyar csapat, a remekelő Slózi mesterhármasával.)