Fekete nap

1932-ben hatalmas vereségben volt része a magyar csapatnak. Az osztrákok a két válogatott közös, immár több mint 110 éves történetének legnagyobb pofonját adták válogatottunknak. A 8:2-es vereséghez hasonló hatgólos különbséggel még egyszer, 1927-ben kaptunk ki, de akkor kevesebb volt a kapott gól. A magyar csapatnak semmi nem sikerült, az osztrákoknak pedig minden – nem csoda ez utóbbi, hiszen azt a csapatukat Wundermannschaftnak nevezték. Takács I Géza, a népszerű Mari néni, annyira szó szerint a szívére vette a vereséget, hogy a meccs után az öltözőben szívgörcsöt kapott, elájult. Egy szegedi szurkoló, Strauck Károly három héten át gyalogolt városából Bécsbe, hogy aztán magyar gólokat láthasson a Hohe Wartéban. Látott is kettőt, meg nyolc osztrákot. Noha a kor akkori nagymenői közül Avar, Borsányi, Dudás, Markos és a fiatal Sárosi György sem játszott, a csapat egyáltalán nem volt gyenge: Szabó – Takács I, Mándi – Lyka, Kalmár, Lázár – Závodi, Cseh II, Turay, Toldi, Kohut. Mégis „nyolcast kapott a kereke”. A gólok közül Schall négy, Sindelar hármat szerzett, mindkét magyar találatot Cseh II lőtte. Azaz: Cseh kettő (kettő).