Fél éven belül a hatodik cseh-magyar mérkőzés

1908-ban ismét a csehek játszottak a Millenárison, ez volt a két válogatott fél évtizeden belül hatodik, de aztán hosszú évekre utolsó mérkőzése. (Csak 1925-ben találkozott ismét a magyar együttes az akkor már csehszlovák válogatottal.) A meccset egyébként kilencezren látták a Millenárison. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy – a magyar futball történetében először – a rendőrség közbelépésére beszüntették a jegyek eladását. Úgy festett ugyanis, hogy több nézőt már balesetveszélyes lenne beengedni a pályára. A vendégek erős alakulattal, tulajdonképpen egy Slavia-Sparta vegyescsapattal érkeztek, a tizenegybe csak egyetlen játékos került más klubból, az SK Smíchovból. A Löwenrosen Charly, Yolland Arthur, Steiner Hugó, Iszer Károly és a szövetségi kapitány Stobbe Ferenc alkotta válogató bizottság a Gilly – Rumbold, Csűdör – Ficzere, Bródy, Gorszky – Sebestyén, Károly, Koródy, Schlosser, Borbás tizenegy mellett döntött, a sajtóban legfeljebb csak a hazatért Goldberger Pál (sportnevén Gilly) és Ficzere Péter beválogatását kérdőjelezte meg. Előbbit, aki csak erre az egy mérkőzésre állítottak be, s aki korábban már kapott bársonysapkát még 1901-es szerepléséért, másodosztályú klubból válogatta be a bizottság. Utóbbi azonban a jelek szerint a kapitány és/vagy a válogatók kedvence volt, mind az öt reprezentatív mérkőzésen játszott az 1907–1908-as idényben. A magyar csapat szép győzelmet aratott. Egyébként a 73. percben még 1:1-re állta a találkozó, akkor két percen belül mindkét addigi gólszerző, Schlosser Imre és Josef Bělka a kapuba talált. Az utolsó negyedórában Károly Jenő egymaga eldöntötte a mérkőzést: három gólt is lőtt (5:2)