Féltucat gól a címvédőnek az olimpiai elődöntőben

Az 1952-es, helsinki olimpia elődöntőjében a címvédő svéd válogatott várt az addig nagyszerűen menetelő, a románok elleni 2:1 után az olaszok és a törökök ellen is fölényes győzelemmel továbblépő magyar válogatottra. A svédek 1948-ban olimpiai bajnoki címet nyertek, 1950-ben vb-bronzérmet szereztek Brazíliában – de az ötvenes évek elején Olaszországba szerződött profi játékosaikat nemhogy az amatőrsport seregszemléjén, az olimpián, sem pedig általában a válogatottjukban nem szerepeltették. Ettől még erős tizenegy várt a Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összeállítású tizenegyre. A kapus, Kalle Svensson például bő tíz év alatt, noha Londonban csak tartalék volt, olimpiai arany- és bronzérmet, valamint világbajnoki ezüst- és bronzérmet nyert. A balhátvéd Erik Nilsson (aki már az 1938-as vb-n is játszott, az 1950-es torna szereplői közül ezt csak a svájci Bickel mondhatta el magáról) olimpiai arany- és bronzérmesként, vb-bronzérmesként vonult vissza 1952 végén.

Fontos adalék a svéd futball sikereihez, hogy negyvenes években, amelyekben megalapozódott az 1948-tól 1958-ig tartó diadalmenet, a magyar edzők voltak a legsikeresebbek az országban. Czeizler Lajos hat év alatt négy bajnoki címet és két kupaelsőséget szerzett az IFK Norrköpinggel, majd 1949-ben és 1950-ben Konrád Kálmán vezette bajnoki címig a Malmöt. De élcsapatnál, a stockholmi AIK-nál, majd a göteborgi Örgryténél dolgozott Vampetics István, az IFK Göteborgot, majd az Åtvidabergs FF-t Nagy József, az 1938-ban vb-elődöntős szövetségi kapitány. A Degerfors edzője volt az ötvenes évek elején a korábbi 19-szeres válogatott jobbszélső, Markos Imre.

Így aztán nyugodtan megállapíthatjuk, némi túlzással két olyan válogatott találkozott a helsinki Olimpiai Stadionban, amelynek játékosait magyar edzők nevelték. Az Aranycsapat története egyik legjobb játékával rukkolt ki, s simán nyert. Puskás Ferenc az első bő negyedórában két gólt is szerzett, majd Lindh öngólja után 3:0-ra állt a mérkőzés a szünetben. A második félidőben Kocsis Sándor duplája, s közben Hidegkuti Nándor gólja alakította ki az olimpiai elődöntőben szokatlan, 6:0-s végeredményt.

Imi Markos – Markos Imre fia, az 1949 óta Skandináviában élő kitűnő sportújságíró – kérésünkre összefoglalta a mérkőzéssel kapcsolatos svédországi emlékeket: – A svéd válogotott nagyfönöke, Rudolf „Putte” Kock a magyarok harmadik gólja után már nem mérgelődött a csapata tehetetlenségen. Utóbb bevallotta, hogy a harmadik magyar góltól végigtapsolta a meccset a magyarok játékát látva. Mert ilyen szép és egyben eredményes focit addig soha életében nam látott. „Sajnos nem tanultunk semmit a 6:0-ás vereségböl. A szakértőink és a svéd edzőtestület nem akarta belátni, hogy a magyarok valami újat kezdeményeztek. A két előretolt középcsatárral megbabonázták az egyedülhagyott svéd középhátvedet. A mi kullancsunk csak szaladgált Kocsis és Puskás között. Nem akartuk belátni, hogy két ilyen előretolt centert csak két középhátvéddel lehet esetleg semlegesíteni” – ezt analízist Putte Kock a svéd edzök egyik konferenciáján mondta nekem személyesen. Máskülönben csodálta Kocsist, Szerinte ő volt a világ legjobban fejelö csatára. Kock 1924 óta követte és tisztelte a magyar focit. Mint olimpia bronzérmes balszélső, reszketve készült a Fogl-gát elleni találkozókra.

1987. július 28-án – felettébb szokatlan időpontban a modern időkben – Lipcsében, az NDK ellen lépett pályára a Gáspár József  (Zsiborás Gábor) – Farkas Tibor, Híres Gábor, Szalai Tibor, Péter Zoltán (Kovács Ervin) – Kékesi Rezső, Garaba Imre (Varga István), Gyimesi László (Pölöskei Gábor), Szekeres József (Hajszán Gyula) – Kiprich József (Plotár Gyula), Vincze István összeállítású magyar csapat. Ez volt az akkor az MTK-VM-et is dirigáló Verebes József kapitányi korszakának negyedik, s egyben utolsó mérkőzése. Pedig az eredmények nem voltak rosszak: Ciprus ellen idegenben nyert a válogatott Eb-selejtezőn, az egy évvel később Európa-bajnok hollandoktól ugyan kikapott Rotterdamban – Ruud Gullit és Arie Mühren szerezték a gólokat, pályán volt Gulliton kívül Frank Rijkaard, Ronald Koeman és Marco van Basten is –, de ugyancsak kvalifikáció mérkőzésen legyőzte a lengyeleket a Népstadionban, majd következett a keletnémetek elleni idegenbeli 0-0.

Máig is vitatott, hogy a kapitány lemondott, vagy lemondatták. Nemrégiben az egyik, futballtörténelemmel is gyakran foglalkozó blog kommentálója kikereste Verebes mester a lemondása utáni sajtóközleményének részletét: 'Meggyőződésem, hogy a válogatott csapat és az annak gerincét alkotó MTK-VM-játékosok tudásszintjéről és képességeiről bizonyos sajtószervek úgy tájékoztatták a sportszerető közvéleményt, hogy az igy kialakult légkör számomra és az irányitásom alatt álló labdarúgók számára is az elviselhetetlenségig fokozódott.' Ugyanakkor akadtak olyan vélemények, hogy az illetékesek nagyon nehezményezték, hogy Verebes József rövidnadrágban és strandpapucsban utazott a hőségben, képviselve a válogatottat.