Futballtörténelem: hatvan éve 16 gól a világklasszisok rangadóján

Túl a karácsonyon még mindig három mérkőzés állt a két élcsapat előtt. December 29-én a Bp. Honvéd Diósgyőrben, 15 000 néző előtt 6:1-re kiütötte a helyi csapatot, s hatpontos előnyre tett szert Bukovi Márton „MTK-jával” szemben. A Vörös Lobogónak akkor még három mérkőzése hátra volt, ezek közül egy épen a katonacsapat ellen. Ám a program ismeretében nyilvánvaló volt: annak a mérkőzésnek már nem lesz tétje, ha a Honvéd szerez addig egy pontot a Vasas Izzó ellen. Megszerezte. Ha nem is nagyon magabiztosan, de a 2:2 elég volt a bajnoki címhez. Mindazonáltal Hoppe László találó értékelést írt a Képes Sportban a kispestiekről: „Csapatteljesítmény szempontjából a Honvédé az ősz főműve. Ahogy a szétrugdalt, összetört csapat romjaiban is helytállt. Teleszórva olyan játékosokkal, akik katonai kifejezéssel élve, ha alkalmasak is, legfeljebb „fegyver nélküli szolgálatra”, nem mindennapi teljesítmény volt. Az őszi bajnoki idény legjobb játékát Kocsistól láttuk, akkor, amikor megtizedelt csapatában szinte egyedül maradt klasszis, s majd hogy ne egyedül verte meg egy héten belül a Vasast, a Dózsát és a Salgótarjánt.”

Az utolsó fordulóban már nem maradt tétje a Bp. Honvéd–Bp. Vörös Lobogó mérkőzésnek. Mégis, a magyar bajnokságok történetének egyik legjobb, legemlékezetesebb 90 perce kerekedett belőle. Az élvonal első és második helyezettjének összecsapásán sem addig, sem azóta nem esett 16 gól.

Ám 1955. január 9-én, az Üllői út, megtörtént. A vasárnap délelőtt 11-kor kezdett találkozón a bajnokcsapat kilenc, a VL hét gólt szerzett. Mind a tizenhat gólt csatár érte el, Puskás és Hidegkuti négy-négy, Kocsis három, Sándor és Tichy két-két, Kárász egy gólt jegyzett. Grosicsot fegyelmi ügye miatt addigra a Bp. Honvéd már kizárta a tagjai sorából, s Gellér Sándor is eltiltását töltötte. Így aztán az egyik oldalon a rutintalan Fecske, a másikon az élete egyetlen élvonalbeli mérkőzésén szereplő Sántha védett. Igazi presztízscsata dúlt, de amikor Kalmár Jenő azt látta, hogy középhátvédje, Lóránt letaglózza Sándort, függetlenül attól, hogy Pósa bírótól maradhatott volna „Lóri” a pályán, azonnal Palicskóra cserélte.

A tulajdonképpen tét nélküli mérkőzésre, a fagyos idő ellenére 25 000 néző volt kíváncsi. A Képes Sport riportere kiszámolta: a 4 forintos állóhelyen szurkolók 25 fillért fizettek egy gólért – kevesebb, mint hat percenként! Az MLSZ gondozásában 2013 őszén kiadott, Az otthon zöld füvén című könyv felelevenítette a találkozó krónikáját. Ebből idézzük: „A kisebb csodák közé sorolható, hogy a félidőben a Bp. Honvéd már 7:3-ra vezetett, ami azt is jelenti egyben, hogy a második negyvenöt percet a Vörös Lobogó nyerte 4:2-re. De említhetjük Machos Ferenc jobbszélső (!) játékát, vagy azt, hogy a Hungária körútiaknál egyszerre volt a kezdőcsapat tagja a három Kovács. Az igazi futballínyenceknek sokat mond a mérkőzés eredményének alakulása is: Tichy 1:0, Hidegkuti 1:1, Sándor 1:2, Sándor 1:3 – egy olyan félidőben, amelyet végül 7:3-ra elveszített, a Vörös Lobogó 3:1-re vezetett... – Kocsis 2:3, Kocsis 3:3, Puskás 4:3, Puskás 5:3, Puskás 6:3, Tichy 7:3, Puskás 8:3, Hidegkuti 8:4, Kocsis 9:4, Kárász 9:5, Hidegkuti 9:6, Hidegkuti 9:7)”.

Ha egy meccsen 16 gól esik, akkor arra azt szokták mondani: nem lehetett igazán komoly a játék (legalább is a védelmek produkciója erősen megkérdőjeleződik) ezúttal azonban nem erről volt szó.

Sokkal inkább arról, hogy zseniális tudású futballisták akarták egymást túljátszani, tudásuk legjavát megmutatni.”

BP. HONVÉD–BP. VÖRÖS LOBOGÓ 9:7 (7:3)
1955. január 9., Üllői út, 25 000 néző. Jv.: Pósa
Bp. Honvéd: Sántha – Rákóczi, Lóránt (Palicskó, 27.), Kovács – Bozsik, Bányai – Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Babolcsay
Bp. Vörös Lobogó: Fecske – Kovács II József, Börzsei, Lantos – Kovács I Imre, Kovács III Ferenc – Sándor (Gál, 33.), Kárász, Hidegkuti, Arató, Molnár.
Gólszerző: Tichy (3., 44.), Hidegkuti (5., 53., 75., 81.), Sándor (7., 19.), Kocsis (24., 32., 59.), Puskás (34., 36., 38., 48.), Kárász (71.)