Göröcs János szomorúvá tette a munka ünnepét az NDK-ban

Érdekes, hogy Budapesten még sohasem játszott a csapat hivatalos válogatott mérkőzést május elsején.

Az első találkozót ezen a napon Bécsben játszotta a válogatott, akárcsak története első mérkőzését. Ötszáz fős szurkolósereg kísérte el a csapatot, a másnapi Sporthírlap azt írta, ez a létszám máskor egy kisebb mérkőzés nézőserege kitelt volna belőle. Más idők voltak a mostani jól megszervezett utakhoz képest, elég csak arra utalni, hogy a Nyugati pályaudvarról induló vonaton nem minden játékosnak jutott ülőhely, induláskor többen is a peronon álldogálva számolták vissza a kilométereket.

Nem kevésbé 'küzdelmesen' alakult a játék is a legjobb bécsi pályán, a Hohe Wartén. A Domonkos – Rumbold, Révész – Bíró, Károly, Gorszky – Sebestyén, Dobó, Késmárky, Schlosser, Mészáros tizenegy nagy csatát vívott az osztrákokkal. Brandt, a német bíró három tizenegyest is ítélt a mérkőzésen, s egyikből sem lett gól. Neubauer és a kor legjobb magyar csatára, Slózi, azaz Schlosser Imre a kapu mellé lőtte a labdát, Fischl tizenegyesét pedig a magyar kapus, Domonkos László kivédte. Ennek ellenére vereséggel tért haza a csapat Bécsből, mert  Adolf Fischera és Dobó István gólváltása után már csak az osztrák jobbszélső, Ludwig Hussak talált a kapuba.

Napra pontosan húsz esztendővel később Prágában lépett pályára a magyar csapat. A több mint egy éve veretlen gárda nyolc játékosa a három nagy klubból, az Újpestből, a Ferencvárosból és a Hungáriából került ki, csak Korányi Lajos (Bástya), Sáros-Steiner Miklós (Budai 11) és Kautzky József (Pécs-Baranya) képviselt más egyesületet. Utóbbi a kiváló író, Kautzky Norbert és a hasonlóan nagyszerű színész, Kautzky József édesapja volt.

A magyar csapat (Aknai – Korányi, Fogl III – Sáros, Turay, Vígh II – Titkos, Takács II, Kautzky, Hirzer, Kohut) már a 3. percben vezetést jutott, a korábban már a torinói Juventust is megjárt Hirzer Ferenc bombagóljával. A csehek sem játszottak rosszul, s a második félidő közepén Hojer tizenegyes-góljával kiegyenlítettek. A döntetlen elsősorban a magyar védelem érdeme volt, Aknai kapus, valamint Korányi Lajos és Fogl III József is kiválóan játszott. Nem keltett csalódást az akkor negyedszer válogatott Kautzky sem, de soha többet nem került be a legjobbak közé.

1959-ben a keletnémetek igazán ünnepi mérkőzésre készültek a munka ünnepén. Drezdában látták vendégül az Európa legjobbjai közé tartozó, az előző három mérkőzését megnyerő magyar csapatot. Baróti Lajos a Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Kotász – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Fenyvesi tizenegyet választotta, a jobbhátvéd helyett a második félidő közepétől Berendy Pál játszott. A védelem óriási munkát végzett, Grosics Gyula pedig kiemelkedően védett. Világklasszis teljesítményt nyújtott, a mérkőzés jelentős részében mezőnyfölényben lévő keletnémet csatárok nem tudták bevenni a kapuját. Nem úgy Göröcs János, aki a 68. percben góllal zárta a legjobb magyar akciót.

Az utolsó május elsejei válogatott mérkőzés éve 1991, a helyszíne az olaszországi Salerno. A (Toto Schillaci és Roberto Baggio kivételével) szinte teljes vb-bronzérmes csapatával felálló Squadra Azzurra az első félórában eldöntötte a találkozó sorsát, Roberto Donadoni szinte azt csinált a magyar védelem bal oldalával, elsősorban a nagyon rossz napot kifogó Palaczky Jánossal, amit akart.

A Milan középpályása, aki később edzőként a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte, sérülése miatt mindössze 38 percet játszott, de így is a mezőny legjobbjának bizonyult. Gianluca Vialli az 57. percben 3-0-ra alakította az állást, majd a 66. percben a Petry – Mónos, Disztl L., Garaba, Palaczky (Kozma) – Lőrincz, Limperger, Détári, Bognár Gy. – Kiprich (Gregor), Kovács K. összeállítású magyar csapat a 66. percben Bognár György tizenegyesből elért góljával szépített.