Győzelem és vereség egy azon napon

1927-ben két válogatott mérkőzés is került egy nap az évkönyvekbe. A valóban A-válogatott súlyos és megmagyarázhatatlan, hatgólos vereséget szenvedett Bécsben (0:6), a második vonal, névleg ugyancsak A-válogatottá előléptetve, 3:0-ra megverte az Üllői úton a jugoszlávokat. A bécsi mérkőzés volt a 60. magyar–osztrák, el tudtak volna eleink képzelni másfajta emlékeztetőt is az alkalomra, mint a 6:0. Jellemző, hogy Blum, az osztrákok csapatkapitánya szerint Schlosser Imre volt a magyar csapat legjobbja, aki 68. alkalommal, s egyben utoljára szerepelt a válogatottban. Az első és az utolsó fellépése között 21 év telt el. A Beneda – Fogl II, Fogl III – Borsányi, Lutz II, Obitz – Rázsó, Molnár, Dán, Schlosser, Kohut összeállítású, tulajdonképpeni Molnárral, majd a helyére beállt Opatával megerősített (?) Újpest-Ferencváros vegyes nem tudta megállítani az osztrák hengert. Ugyanaznap a Szulik – Hungler II (Szaffka), Dudás – Werner, Volentik, Péter (Sándor) – Schmidt, Vígh II, Orth, Siklóssy, P. Szabó tizenegy Siklóssy, Orth és P. Szabó egy-egy góljával 3:0-ra verte a jugoszlávokat. Orth György akkor játszott utoljára a válogatottban emlékezetes és nagyon súlyos bécsi sérülése óta. Érdekes, hogy a két csapatban összesen tíz Újpest-játékos lépett pályára, még érdekesebb, hogy mindkét kapus a lila-fehérektől került be a válogatottba, egyaránt újoncként. Szulik Rezső soha többet nem védhetett az A-válogatottban, Beneda Istvánnak még jutott két meccs.