Huszonegy, nyerőszám: négyből négy!

1924-ben a német válogatott lépett pályára az Üllői úton. A magyar csapattal kapcsolatban – még mindig a balul sikerült párizsi olimpiai szereplés miatt – nagy volt a tűz. Ráadásul az 'egyiptomi csapást' hiába követte két győzelem (egy a franciák, egy pedig a lengyelek ellen), egy héttel e találkozó előtt Bécsben az osztrákok 2:1-re legyőzték a dr. Máriássy Lajos által irányított csapatot. Mindazonáltal a kapitány nem lehetett elégedetlen a bécsi teljesítménnyel, mert egyetlen kivétellel ugyanazt a tizenegyet küldte pályára. A Zsák – Fogl II, Fogl III – Rokken, Nyúl II, Blum – Braun, Takács II, Orth, Szentmiklóssy, Jeny tizenegy kezdett, Pataki Mihály helyére került be balösszekötőként Szentmiklóssy Béla, a Vasas először (és utoljára) válogatott játékosa. Ő szerezte az első gólt a 33. percben, majd Lang öngólt rúgott a 42. percben. A második félidőben Takács II növelte az előnyt, majd Harder szépítő találata után ismét Takács II talált a kapuba. A klubokat tekintve az összeállítás 'szimmetrikus' volt: 33 FC (majd Fischer beállása után a 30. perctől VAC) – UTE, UTE – FTC, MTK, FTC – MTK, Vasas, MTK, Vasas, MTK.

1930-ban a három nagy profi csapat, a Ferencváros, az Újpest és a Hungária (korábban: MTK) adta az osztrákok elleni mérkőzésre a magyar csapatot. Az Amsel – Mándi, Ligeti – Lyka, Kléber, Berkessy – Ströck, Avar, Turay, Toldi, Titkos tizenegy kezdett. Érdekes, hogy a balfedezet Berkessy erdélyi származású volt, a jobbszárny pedig a magyar előtt a román válogatottban is szerepelt. A bécsi Hohe Wartéban 40 000 néző látta a magyar válogatott sikerét. Ez a 90 perc Turay József nagy meccse volt. Ő egyenlítette ki Wesselik vezető gólját, majd miután Titkos Pál és Gschweidl is szerzett egy-egy gólt, a 80. percben fejesével ő döntötte el a találkozót. A Minder Frigyes által irányított nemzeti tizenegy sikerének értékét növelte, hogy azt megelőzően 1926-ban nyert legutóbb a császárvárosban.

Nagyon hosszú, 36 éves szünet után játszott ismét a magyar válogatott szeptember 21-én. Az ellenfél, Európa-bajnoki selejtezőn, az előző kontinensbajnokság bronzmérkőzésén legyőzött dán válogatott volt. A spanyolországi, 120 perces 3:1 előtt kétszer is 6:0-ra nyert a magyar csapat – igaz, a római olimpia elődöntőjében ellenben kikapott az északiaktól. A Népstadionban 30 000 néző előtt Illovszky Rudolf csapata gálaelőadást tartott. Negyedóra alatt eldőlt a mérkőzés: az első percben Albert Flórián, a tizedikben tizenegyesből Mészöly Kálmán, a 14. percben pedig Bene Ferenc lőtt gólt. S még hol volt a félidő vége! A 32. percben ismét Albert Flórián, majd a 35. percben Farkas János lőtt Nielsen kapujába. A második félidőre már lefékezett a magyar csapat, de Varga Zoltán megszerezte első válogatott gólját (6:0). A magyar csapat összeállítása a következő volt: Szentmihályi – Káposzta, Mátrai, Mészöly, Ihász – Mathesz, Varga – Molnár, Bene, Albert, Farkas.

'Tatabányai' győzelmet hozott 1988-ban Reykjavíkban az izlandiak elleni mérkőzés. Mezey György szövetségi kapitány a visszatérése utáni második mérkőzésén (az osztrákok elleni, linzi 0-0 után) győztes mérkőzésen dirigálhatta a csapatot. A Disztl P. (Gáspár) – Sallai, Nagy A. (Pintér), Róth (Mészöly), Keller – Kozma, Gyimesi (Gregor), Kovács E., Vincze I – Kiprich (Fodor), Hajszán összeállítású csapat gyorsan döntésre vitte a dolgot a Laugardarsvöllur Stadionban. Kiprich József a 3., és a 18., Vincze István a 16. percben szerzett gólt. Az 1986-os mexikói világbajnokság után ez volt a magyar csapat első háromgólos idegenbeli győzelme.