Kettőből kettő: győzelmek Stockholmban

Száz esztendővel ezelőtt a britek elleni súlyos vereség és a németek elleni sima győzelem után állt ki a magyar csapat a Vigaszdíj-torna döntőjére, az osztrákok ellen. Az volt a két csapat 20. egymás elleni mérkőzése, s egyben az első, amelyet nem Budapesten vagy Bécsben, hanem semleges helyszínen játszottak. A magyar együttesbe visszatért a németek ellen mellőzött Bíró Gyula és Pataki Mihály, így a Domonkos – Rumbold, Payer – Bíró, Vágó, Blum – Sebestyén, Bodnár, Pataki, Schlosser, Borbás tizenegy játszott. Nyugodtan kijelenthető: ez volt a kor legerősebb magyar alakulata, legfeljebb azon lehetett akkoriban vitatkozni, hogy a zeniten már túllévő Károly Jenő nem volt-e még mindig jobb Vágónál. Mindössze két klub adott játékost a tizenegybe: az FTC és az MTK. A mérkőzés simán alakult, Schlosser Imre az első félidőben szerzett gólját a másodikban Pataki Mihály és Bodnár Sándor is megtoldotta eggyel.

1953-ban a magyar válogatott amúgy sem alacsony presztízse csak tovább nőtt az olaszok elleni, a római stadionavatón aratott háromgólos győzelem után. A csapat júliusban északra, a svédekhez utazott. A skandináv válogatott kitűnő játékerőt képviselt akkoriban, lényegesen jobbat, mint a helsinki olimpián a magyaroktól elszenvedett, súlyos 6:0-s vereség sejtetett. George Raynor edző ahhoz a találkozóhoz képest alaposan megváltoztatta a tizenegyét, csak hárman, Svensson kapus, Lindh és Sandberg maradtak hírmondónak az olimpiai elődöntős gárdából. Tárgyilagosan el kell ismerni: miközben az Aranycsapat minden ászát felvonultatta (Budai II László csak a második félidőre szállt be Sándor Károly helyett), a svédek belső szabályai miatt Raynornak le kellett mondani az Olaszországban légióskodó profikról, így Gunnar Grenről, Nils Liedholmról és Gunnar Nordahlról. Ez, persze, szemernyit sem von le az Aranycsapat érdemeiből, a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Sándor, Budai II, Hidegkuti, Puskás, Czibor összeállításban kezdő tizenegy Puskás góljával szerzett vezetést, ezt még Sandberg kiegyenlítette. Mint ahogy Budai II találatát is Sandell. Az utolsó negyedóra a magyaroké volt, Kocsis és Hidegkuti három perc alatt lőtt két gólt.