Kocsis Sándor, az Aranycsapat vb-gólkirálya ma lenne 85 éves

Sanyika. Kezdetben még csak így szólították a családban, hol volt még a legendássá lett Kocka név, s főleg az Aranyfej, vagy spanyolul Cabeza de Oro? A Kocsis família egy volt a húszas évek Budapestjének, sőt Pestjének átlagos proli famíliája közül. A családfő előbb szódáskocsisként próbált valamiféle fizetéshez jutni, majd miután az üzlet befuccsolt, éjjeliőr lett a Teleki téri ócskapiacon. Igazából egy valami érdekelte: a futball. S egy valakire volt igazán büszke: a fiára, Sanyira. A kettőt aztán hamar összekapcsolta, különösen, miután látta, hogy a srácnak kiváló érzéke van a labdával való játszadozáshoz.

Kőbányán laktak, szinte természetes hát, hogy közeli kőbányai klubot nézett ki a fiának. Sokat számított a földrajzi fekvés: hiába folyt az ereiben szinte zöld-fehér vér, az Üllői úti pálya akkor még túl messze volt. Sanyi 1943-ban a Kőbányai Testgyakorlók Köre igazolt játékosa lett. Édesapja nagy elégedettségére. Az „öregnek” ugyanis az egyik legjobb barátja egy Kubala nevű férfiú volt. Neki is volt egy fia, aki ráadásul két évvel idősebb volt Sanyinál. Ott, Kőbányán cseperedtek fel, tudtak egymásról, a papák között meg egyébként is mindig a Fradi, meg a futball volt a téma. A szőke „Kuksi” – akit aztán Kubala Lászlóként ismert meg az ország, majd a nagyvilág – akkor már évek óta a környékbeli Ganz TE kölyökjátékosa volt. Sanyi is szeretett volna olyan játékos lenni, mint Kuksi, s ezért megtett minden tőle telhetőt: amikor csak tehette, futballozott. Miután a család a Tisztviselőtelepre költözött, már közel volt az Üllői út, a Fradi-pálya, ahova aztán az akkor még nem egészen 16 éves Sanyi az édesapjával beállított.

Kocsis Sándor 1945-ben lett szíve klubja, a Ferencváros játékosa. A nagy áttörést az 1947–1948-as szezon hozta: Sárosi és Mike távozása után egyre több játéklehetőséghez jutott. A Fradi az utolsó fordulóban, Henni Géza megdöbbentő hibái miatt veszítette csak el a bajnoki címet, az ifjú Kocsis 21 bajnokiján öt gólt szerzett. A következőben pedig bajnok lett, a zöld-fehér klub történetének egyik legjobb tizenegyével. Az újabb idényt még az időközben ÉDOSZ nevet kapott csapatban töltötte, 1950. június 18-án a bajnoki ezüstérmet szerzett gárda a Henni – Kéri, Kispéter, Szabó I – Lakat, Dékány – Budai, Kocsis, Ombódi, Mészáros, Czibor összeállításban 3:1-re verte a Sport utcában a Bp. Előrét. Kocsis Sándor két, állandó társa, Budai II László egy góljával. Az új szezont már mindketten a hadsereg csapatában kezdték meg.

Pályafutása legnagyobb hazai klubsikereit a Bp. Honvéddal élte meg, 1956-ig négy bajnoki (1950 ősz, 1952, 1954, 1955) és három gólkirályi címet szerzett (1951, 1952, 1954). 1954 volt talán a legjobb éve. Ha akkor már megrendezik az Aranylabda-szavazást, kizárt, hogy ne végzett volna a dobogón, de azt is megkockáztatjuk, ő kapta volna a díjat. A válogatottal elért sikerek, nem utolsósorban a svájci világbajnokságon megszerzett gólkirályi cím mellett itthon is remekelt, a Budapesti Honvédban 26 bajnokiján 33 gólt ért el. 1950 nyara és 1956. október 23. között Kocsis Sándor volt a Bp. Honvéd legeredményesebb csatára a bajnoki mérkőzéseken. 176 gólt lőtt, illetve fejelt, az egyetlen igazi konkurense, Puskás Ferenc, ugyanebben az időszakban 139-ig jutott.

Az 1957-es, dél-amerikai túráról nem tért haza, az eltiltás után előbb a svájci Young Fellowsban, majd Kubala László közbenjárására 1958-ban a Barcelona szerződési ajánlatot tett neki. A Barçában 1965-ig kétszeres spanyol bajnok (1959, 1960), a Spanyol Kupa győztese (1959, 1963), BEK-döntős (1961), VVK-győztes (1960), VVK-döntős (1962) lett.

Az egykoron 68 válogatott meccsén 75 gólt szerzett magyar válogatott sajnos még másfél évtizeddel sem élte túl a visszavonulását. A hetvenes években már egyre jobban kínozták a betegségek. 1974-ben egy napon műtötték két súlyos eset miatt: amputálták a bal lábfejét, s daganatos szövetet operáltak ki a gyomrából. Lelkileg teljesen összetört, soha nem tudta feldolgozni, miken ment keresztül. Egyre zárkózottabb lett. Később az állapota még rosszabbra fordult, a testi és a lelki kínok üldözési mániában csúcsosodtak ki. 1979. július 22-én meghalt. Kiesett a kórházi ablakon. Öngyilkos lett vagy egy véletlen baleset áldozata, már sohasem derül ki.