Kocsis világbajnoki formában

1920 októberében a magyar válogatott 1:0-ra kikapott Berlinben. Erősnek tűnő összeállításban: Zsák – Fogl II, Hungler II – Kertész II, Zloch, Blum – Braun, Molnár, Orth, Schlosser, Eisenhoffer. Erősnek tűnő a névsor, de ne feledjük, Schlosser, Zsák és Kertész II kivételével a többiek még pályafutásuk elején jártak, Hungler II, Molnár „Hangya” és Eisenhoffer éppen ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben. Az első garnitúra néhány játékosa éppen nem volt hadra fogható: vagy nem is voltak Magyarországon, vagy az MLSZ megorrolt rájuk, vagy mindkettő. Addigra a kor nagyágyúi közül Schaffer Alfréd, Konrád II Kálmán és testvére, Konrád I Jenő, Szabó Péter, Payer Imre, Platkó Ferenc, Ging József és Bíró Gyula külföldre szerződtek. 1920 nyarán pedig egy német üzletember (a magyar álamatőrség korában) külföldre szerződtetett egy teljes magyar válogatottat, abban a reményben, hogy túrákból el tudja tartani a játékosokat, ő pedig meggazdagodik az üzleten. Bár az eredeti csatársorból végül kimaradt az extra követelésekkel előálló Schaffer Spéci, valamint a hozzá csatlakozó jó barát, Szabó Petár, az alaptizenegy így is nagyon erősnek minősíthető: Plattkó (Vasas) – Feldmann (MTK), Szendrő (BAK) – Viola (Törekvés), Nyúl I (MTK), Ging (Törekvés) – Wilhelm (FTC), Jeszmás (Kispest), Nemes (FTC), Pataki (FTC), Kollár (BTC). Néhány hét alatt kiderült, az ötlet több okból sem működőképes. De vissza a berlini meccshez: gyengén játszott az új szövetségi kapitány, Tibor Lajos által pályára küldött alakulat, de így is csak egy tizenegy-góllal kapott ki.

1948-ban Bukarestben a Köztársasági-stadionban lépett pályára a formálódó Aranycsapat a románok ellen. Ismét válogató bizottság állította össze a csapatot, Sebes Gusztáv mellett Kléber Gábor és Mandik Béla volt ennek a tagja. A magyarok könnyű meccsre számítottak, júniusban a Megyeri úton 9:0-ra verték meg a románokat. A vendégek csatársorában a csereként beállt Bodóval együtt négy magyar is játszott, a nagyváradi Bartha Károly és Fernbach-Ferenczi Antal, a temesvári Perényi József és alsóvivói Bodó György. Perényi, a NAC 1944-es bajnokcsapatának tagja lőtt ugyan egy szépítő gólt 0:4-nél, de nem okoztak sok gondot. Nem úgy Puskás Ferenc a román Justin kapusnak: rúgott neki hármat! A magyar csapat a Grosics (Tóth Gy.) – Lóránt, Börzsey, Balogh II – Bozsik, Zakariás – Egresi, Hidegkuti (Kubala), Deák, Puskás, Tóth III összeállításban játszott. A balösszekötő triplája mellett Bamba, alias Deák Ferenc is két gólt szerzett. Lóránt Gyula ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben.

1954-ben 93 000 szurkoló látta a Népstadionban a csehszlovákok elleni 4:1-es győzelmet. Többen nem fértek be, ezúttal csak ennyi nézőt engedtek be. A Grosics (Palotai J.) – Buzánszky, Lóránt, Lantos (Kárpáti) – Bozsik, Szojka – Sándor, Kocsis, Hidegkuti (Czibor), Puskás, Fenyvesi összeállítású, kissé eklektikus összeállítású magyar válogatottban különösen a világbajnoki formában futballozó Kocsis Sándor volt elemében, három gólt is szerzett. A negyedik (egyébként sorrendben a második) magyar gólt Sándor Károly lőtte, a csehszlovákok 4:0 után, a 87. percben szépítettek Pazdera révén.