Luxemburg grófja

Az Aranycsapat a Megyeri úton 48 000 (!) néző előtt fogadta a csehszlovákokat. Ez volt az első hazai meccs az olimpiai bajnoki cím megszerzése óta. Sebes Gusztáv újoncot avatott a szombathelyi kapus, Horváth György személyében. Nem vállalt vele nagy kockázatot, a vasutasklub hálóőre egyrészt jó képességű volt, másrészt gyakorlatilag semmilyen dolga nem akadt. A 37. percben már 4:0-ra vezetett a magyar válogatott, Hidegkuti Nándor és Egresi Béla egy-egy, valamint Kocsis Sándor két góljával. A folytatásban kicsit lefékezett a csapat, de azért a 78. percben Kocsis még egy gólt lőtt. Az Aranycsapat alaptizenegyéből kilencen játszottak, csak Grosics és Budai II hiányzott, Horváth és Egresi helyettesítette őket.

1963. október 19-én ünnepi körítés vezette fel az NDK–Magyarország Nemzetek Európa Kupája-selejtezőt. A (kelet-)berlini meccsen megjelent Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, sőt a kezdőrúgást Valentyina Tyereskova, az első úrhajósnő végezte el. A keletnémetek (akiket Sós Károly irányított) nagyon készültek a meccsre, el akarták kapni a magyar válogatottat. Baróti Lajos a Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy I., Solymosi – Sándor, Rákosi, Albert, Bene, Fenyvesi dr. összeállításban kezdett, s túlélte az első negyedóra hazai nyomását. Sőt, a 17. percben a 19 éves Bene Ferenc megszerezte a vezetést. (Ez volt az újpesti csatár harmadik válogatottsága, s az első gólja.) A folytatásban az NDK-sok mezőnyfölénybe kerültek, sőt Jürgen Nöldner révén ki is egyenlítettek a második félidő elején. (A később sikeres újságíróként dolgozó Nöldner nagyon elismert és népszerű balösszekötő volt hazájában a hatvanas években. Beceneve az NDK Puskása volt.) A magyar válogatott az utolsó öt percben játszott a legjobban: a 85. percben Fenyvesi Máté nagy lövése után a kapufáról pattant ki a labda, a 90. percben pedig Rákosi Gyula óriási gólt rúgott 20 méterről. Sikerült megnyerni a rázósnak ígérkezett kontinensbajnoki selejtezőt.

1975-ben a magyar A-válogatott története során először játszott Szombathelyen hivatalos mérkőzést. (Azóta még kétszer volt erre példa, 1991-ben és 1994-ben.) Az Európa-bajnoki selejtező nem ígért nagy erőpróbát, jelentős erőkülönbség volt a magyar és a luxemburgi válogatott között. De a 8-1-es győzelem így is túlszárnyalt minden várakozást. A Rothermel – Nagy III, Bálint, Rab, Lukács – Nyilasi, Kovács J., Pintér – Fazekas, Várady, Nagy L. (Wollek) összeállítású csapat Pintér Sándor első válogatottbeli góljával szerzett vezetést, majd következett a nagy parádé: Nyilasi Tibor a 21. és a 67. perc között öt gólt is szerzett. Utána az újonc Wollek Tibor is a kapuba talált, majd Dussier becsületgólja után az ezúttal centert játszó Várady Béla állította be a végeredményt. Nyilasi a teljesítménye után az operettirodalomban jártas sajtótól megkapta a „Luxemburg grófja” titulust, de ennél is érdekesebb, hogy annyira elbűvölte a vendégeket, hogy képviselőjük az akkor 20 éves magyar támadó középpályást Európa legjobb öt játékosa közé sorolta az év végi Aranylabda-szavazáson. Öt gólt egyébként ezt megelőzően legutóbb Zsengellér Gyula szerzett a magyar válogatottban – még 1938-ban.

Az akkori idők egyik legnépszerűbb magyar játékosa napra pontosan majdnem egy évvel később, 1976. október 20-án a Dynamo Dresden ellen kupamérkőzésen súlyos fejsérülést szenvedett. 1988-ban a magyar válogatott 1-0-ra győzte le világbajnoki selejtezőn a mostaninál sokkal jobb erőt képviselő északíreket.

A zöldek Billy Bingham irányításával 1982-ben és 1986-ban is szerepeltek a Mundialon, Spanyolországban, illetve Mexikóban. 1988-ra Billy Bingham kénytelen volt átalakítani a keretet (visszavonult már a legendás kapus, Pat Jennings, sérülése miatt nem jött el Budapestre Norman Whiteside), de a legyőzésük így is nagy fegyverténynek számított. A Disztl P. – Sallai, Nagy A., Mészöly (Dajka) – Kozma, Bognár Gy., Garaba, Sass – Kiprich, Détári, Hajszán (Vincze I.) összeállítású válogatott egyetlen gólját a mindössze három perccel korábban beállt Vincze István szerezte a 85. percben, húszméteres, ballábas lövéssel.