Negyven éve olimpiai döntőt veszítettünk

Mielőtt bárki kudarcot olvasna ki a fenti sorokból, tegyük sietve hozzá: az 1972-es olimpiai ezüstérem megszerzése is nagyszerű teljesítmény volt, hiszen a döntőben győztes lengyelek mellett az egyik bronzérmet nyerő NDK-sok is szinte teljes A-válogatottukkal játszottak, míg a másik bronzérmet hazavivő szovjeteknél, például Oleg Blohin, Jevgenyij Rudakov, Vlagyimir Onyiscsenko, s a korábbi vb-szereplők közül Szabó József, Vlagyimir Kaplicsnij, Revaz Dzodzuasvili, Jevgenyij Lovcsev és Murtaz Hurcilava is játszott.

Az Illovszky Rudolf és Lakat Károly által vezetett magyar csapatnak nyerési esélye volt a lengyelek elleni döntőben, különös tekintettel arra, hogy Várady Béla góljával vezetett is. Meg arra, hogy nagyszerű játékkal abszolválta a torna addigi mérkőzéseit. Két győzelemmel és egy döntetlennel lépett tovább csoportjából a negyeddöntőbe. Mindez könnyű ellenfeleket sejtet, pedig az 5-0-ra megvert irániak után a brazilok (2-2) és a dánok (2-0) között is akadtak majdani sztárok, elég csak Dirceu és Cerezo, illetve Simonsen és Röntved nevét említeni. A középdöntőben hasonló volt a képlet: 2-0 az NDK, 4-1 az NSZK és 2-0 Mexikó válogatottja ellen, miközben az ellenfélnél Croy, Bransch, Sparwasser, P. Ducke és Streich, illetve Uli Hoeness és Hitzfeld is játszott.

A döntőig vezető úton hat meccset játszott a válogatott, ebből egy döntetlen mellett ötöt megnyert. A gólkülönbsége 17-3 volt! A gólokat Dunai II (8), Dunai III (2), Kű (2), Várady, Kozma, Juhász, Tóth és Kocsis szerezte. A döntőig vezető út hat állomásán a szakvezetői stáb tizenhét játékost (Géczi István, Rothermel Ádám, Vépi Péter, Páncsics Miklós, Vidáts Csaba, Bálint László, Juhász Péter, Kovács József, Kocsis Lajos, Branikovits László, Szűcs Lajos, Dunai III Ede, Kozma Mihály, Kű Lajos, Dunai II Antal, Várady Béla, Tóth Kálmán) küldött pályára.

A döntőben a Géczi – Vépi, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Dunai III, Kű (Kocsis L., 73. p.), Szűcs – Kozma, Dunai II (Tóth K., 80. p.),  Várady csapat játszott a lengyelek Kostka – Gut, Gorgon, Cmikiewicz, Anczok – Szoltysik, Kraska, Maszczyk, Deyna (Szymczak, 78. p.) – Lubanski, Gadocha összeállítású alakulata ellen. Várady Béla a 42. percben született gólja után a lengyelek hetvenes évekbeli talán legnagyobb sztárja, Kazimierz Deyna szinte egymaga fordította meg a mérkőzést. Ahogy a Népsport tudósítása írta: 'Szünet után három percnyi játék után egyenlített a lengyel csapat. Szoltysik labdáját Deyna kapta, aki kicselezte Szűcsöt és Páncsicsot is, aztán 17 méterről laposan, a vetődő Géczi mellett a bal alsó sarokba lőtte a labdát, 1:1. A 68. percben ismét Géczi hálójába került a labda. Egy előre ívelt labdára Páncsiccsal és Bálinttal együtt Lubanski és Deyna ugrott fel, a lepattanó labdát nem tudták elrúgni védőink, Deyna elhúzta Géczi mellett, és két lépésről lőtt hálóba, 2:1 Lengyelország javára.'

Időrendben e találkozót egy szeptember 12-i meccs előzte meg, az 1961-es, NDK elleni világbajnoki selejtező. A berlini Walter-Ulbricht-Stadionban Baróti Lajos válogatottja a Grosics – Mátrai, Sipos, Sóvári – Solymosi, Kotász – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Szimcsák összeállításban játszott és nyert. Solymosi Ernő szerezte meg a vezetést a 43. percben, ezt Erler ugyan kiegyenlítette, de a 75. és a 78. perc között Sándor Károly és Tichy Lajos is fejelt, illetve lőtt egy-egy gólt. Így aztán már nem sokat számított Peter Ducke a 87. percben született szépítő találata. (A győzelemmel a magyar válogatott kijutott a chilei vb-re, a hollandok elleni hazai selejtezőnek már nem volt tétje, miután kiderült, hogy a holland csapat politikai okból – vízumproblémák miatt – nem fogadhatja az NDK válogatottját.)

1997-ben a lengyelek elleni idegenbeli 0-1 nem jelentett jó főpróbát az azeriek elleni hazai vb-selejtezőre. Ugyanakkor Csank János válogatottjának muszáj volt győznie, hogy megőrizze reményét a pótselejtezős hely elérésére. Nem is volt ebben hiba, a szerény képességű azeriek ellen Klausz László, Halmai Gábor és Illés Béla góljával simán nyert a magyar csapat 3-1-re. A magyar válogatott összeállítása a következő volt: Sáfár – Urbán – Mracskó, Keresztúri – Dombi (Illés), Nyilas (Farkasházy), Halmai, Lipcsei, Egressy – Klausz, Kovács Z. (Orosz).

2003-ban fontos mérkőzést veszített a magyar válogatott Rigában: győzelem esetén még a pótselejtező elérésére is lett volna esélye. Ám kikapott, s aztán elbukta a lengyelek elleni hazai meccsét is. Pedig a lettekről akkor még senki nem gondolta, hogy végül a vb-harmadik törököket is búcsúztatva túljutnak a pótselejtezőkön. Gellei Imre a Király – Lipcsei, Dragóner, Juhár – Fehér Cs., Lisztes, Dárdai, Löw (Böőr) – Gera (Kovács Z.) – Szabics, Fehér M. (Kenesei) összeállításban játszott, s kapott ki 3-1-re. Ez volt az első alkalom, hogy kínai csapat játékosa szerepelt a magyar válogatottban: Kenesei Krisztián éppen a pekingi Hjundaj Cars csatára volt.

Legutóbb 2008-ban játszott szeptember 10-én a válogatott, az ellenfél vb-selejtezőn a svéd nemzeti csapat volt. Az Erwin Koeman által irányított, Babos – Szélesi, Juhász, Vanczák, Bodor (Dzsudzsák, 80.) – Dárdai (Rudolf, 69.), Vadócz - Gera, Hajnal, Huszti – Torghelle összetételű csapat másfél félidőn keresztül jól, sőt – kiindulva az az előtti, dánok elleni hazai 0-0-ból –, bátran játszott. Két figyelmetlenség azonban eldöntötte a mérkőzést a svédek javára. Az elsőnél Henrik Larsson beadása után Kim Källström bántóan üresen fejelhette Babos kapujába a labdát. A másodiknál ismét 'Henke' Larsson volt a főszereplő: a beindulása után könnyedén odaemelte a labdát a tizenhatoson belül helyezkedő Holmen elé, aki megelőzte a két magyar középső védőt, s szép gólt lőtt. Rudolf Gergely a 93. percben szépített. Ez volt Erwin Koeman első veresége magyar szövetségi kapitányként.

(Fotó: Stanisław Dąbrowiecki)