November 6-án négy magyar játszott a világválogatottban

Ugyan már a harmincas évek második felétől rendeztek kisebb-nagyobb rendszerességgel hasonló gálamérkőzéseket, a FIFA által is elismert és támogatott világválogatott csak 1963 októberében, Londonban, az angol szövetség megalakulásának 100. évfordulója tiszteletére rendezett találkozón lépett először pályára. Puskás Ferenc személyében magyar játékos is volt a soraiban. A következő alkalomra, 1967-ben, Ricardo Zamora születésnapjára nem kapott honfitársunk meghívást, ellenben egy évvel később már igen. Nem is egy játékos, hanem négy!

1968 novemberében a brazilok az első világbajnoki címük megnyerésének 10. évfordulóját ünnepelték, erre hívták meg a világválogatottat. A FIFA a német Dettmar Cramert kérte fel edzőnek, de a válogatást a kor négy sztáredzője, Helenio Herrera, Helmut Schön, Otto Gloria és Alf Ramsey végezte. Mamutkeretet jelölte ki, az 1966-os világbajnok angol csapat kapitánya számított volna az övéire is, de aztán a klubok nem engedélyezték a szereplésüket. (Mint ahogy George Bestét és Denis Law-ét sem.) Így is remek csapatot tudott a világszövetség toborozni, benne négy magyarral, az aktuális aranylabdás Albert Flóriánnal, valamint Novák Dezsővel, Szűcs Lajossal és Farkas Jánossal. (A küldöttséget elkísérte Zsolt István játékvezető is.) A három ferencvárosi aztán a kezdő tizenegyben kapott helyett, a Vasas balösszekötője a második félidőre szállt be. A brazilok csapatában már helyet kapott az 1970-es világbajnok válogatott több kulcsembere, így Carlos Alberto, Everaldo, s a támadójáték öt professzora, Jairzinho, Gerson, Tostao, Pelé és Rivellino is. Utóbbi szerzett vezetést, ám Dzsajics beadása után Albert Flórián kiegyenlített. A második félidő végén a brazilok Tostao góljával metgnyerték a találkozót.