Ötvenegy éve az Eb-bronzot emésztgettük

Ötvenegy évvel ezelőtt, 1964 júliusában a magyar válogatottnak nem volt jelenése, de mégis elég témát szolgáltatott, hiszen két héttel korábban bronzéremmel tért haza a Nemzetek Európa Kupájáról. Nem járt érte dicséret, mert a végső győzelemre is esélyesnek tartották Baróti Lajos együttesét.

A magyar válogatott Wales, az NDK és Franciaország testén keresztül jutott be a kontinens viadal spanyolországi négyes döntőjébe. A fináléba kerülésért a házigazdával kellett játszani, 75 ezer néző figyelte a meccset a Bernabéu Stadionban. Remek mérkőzést hoztak össze, Szentmihályi Antal élete mérkőzésén csodálatos védések sorozatát mutatta be, de jól játszott a Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi felállítású védelem is. A középpályások közül a fáradhatatlan Nagy István tűnt ki, Komora Imre viszont nem nagyon bírt a spanyolok első számú csillagával, a négy évvel korábban Aranylabdával kitüntetett, Luis Suárezzel.

A magyar csatársorban Bene Ferenc volt a legaktívabb (ő egyenlítette ki a 85. percben Pereda 35. percben született vezető gólját), Fenyvesi Máté megfelelt, míg a selejtezőkön remek formát mutatott Albert, Tichy kettős passzívabb volt a szokottnál – a korabeli sajtó értékelése szerint. Bene később maga azt mesélte, nem tudja megbocsátani, hogy háromszor is hibázott, mikor már csak Iríbarral állt szemben. Még így is lett volna esély a döntőbe jutásra, ám a 113. percben a Real Madrid szélsője, Amancio belőtte a házigazdákat üdvözítő találatot.

Mészöly Kálmán életrajzi könyvében, A Szőke Szikla Életregényében arról írt, hogy szétvetette a düh a vereséget követően. „Hiába játszottunk jobban, hiába dolgoztunk ki megszámlálhatatlan ziccert, Bene Feri, aki akkor még zöldfülűnek számított, elrontotta egyiket a másik után. De ziccert rontott Albert Flóri és Tichy Lajos is. Legszívesebben szétvertem volna az öltöző falát...”

Tichy Lajos – nem önszántából – ezen az elődöntőn gyakorlatilag elbúcsúzott a magyar válogatottól. Legközelebb 36 évesen, 1971-ben, tíz percet kapott a jugoszlávok elleni barátságos mérkőzésen. Hetvenkét válogatott meccséből 36-on szerzett, összesen 51 gólt, utóbbinál csak Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Schlosser Imre dicsekedhetett jobb mutatóval.

Három nappal a spanyolok elleni vereséget követően a bronzéremért játszhatott a csapat – s ha nem is könnyen, ismét 120 perces mérkőzésen, legyőzte a dánokat. A mindössze háromezres publikum tapssal búcsúzott a meccs után Európa harmadik legjobb válogatottjától. A négyes „minidöntő” társ-gólkirálya egyébként, a spanyol Pereda társaságában Bene Ferenc és Novák Dezső lettek.

A magyar válogatott 1964-ben nyolc mérkőzésen lépett pályára, ötször győzött, egyszer döntetlenre végzett, kétszer kikapott és egy Európa-bajnoki bronzéremmel gazdagodott. Habár akkor nem járt vastaps érte, soha rosszabbat.

Spanyolország-Magyarország 2-1



Magyarország-Franciaország 2-1



Franciaország-Magyarország 1-3