Pelé Törőcsik Andrást dicsérte

1916. június 4-én az osztrák válogatott játszott a Hungária úton. Magyar játékvezető bíráskodott, Oláh Aladár, nagyon korrektül. A 89. percben nem adta meg Bodnár Sándor gólját – igaz, akkor már javában vezetett a magyar csapat Schaffer Alfréd (11. perc) és Schlosser Imre (25. perc), a kor legveszélyesebb két csatárának egy-egy góljával. A Slózinak becézett Schlosser egyébként ezzel a meccsel tért vissza a válogatottba, óriási botrányt kavart, a két sztárklubot összeugrasztó átigazolási botránya után. Remekül játszott, s ő lőtte a 'győztes' gólt. A magyar csapatban – szemben az előző mérkőzés kilenc kék-fehér játékosával – ezúttal 'csak' nyolc MTK-s (Knapp, Csüdör, Bíró, Nyúl, Kertész II, Schaffer, Schlosser, Szabó P.) játszott, Payer (FTC), Ging (Törekvés) és Bodnár (MAC) mellett. Erre a 90 percre is jutott egy újonc: Nyúl I Ferenc debütált.

1924. június negyedikén már túl voltunk a párizsi olimpia 'egyiptomi csapásán', de a válogatott még maradt Franciaországban. Három nappal a megalázó vereség után – Orth és Eisenhoffer két-két, valamint Braun egy góljával – 5:0-ra verte meg Rouen város válogatottját, majd újabb három nappal később Le Havre-ban a francia országos válogatottal meccselt. A Kropacsek – Fogl II, Grósz II – Kertész II, Nádler, Blum – Fogl III, Molnár, Opata, Eisenhoffer, Jeny összeállítású tizenegy az Eisenhoffer József kapáslövéséből született góllal 1:0-ra nyert. A két és fél hetes túrán hat mérkőzést játszott a csapat, az első, a svájciak elleni találkozót, valamint az egyiptomiak elleni olimpiai negyeddöntőt elveszítette, négy meccsét ellenben 18:1-es gólkülönbséggel megnyerte. Mégis óriási volt itthon a felháborodás, az afrikaiak elleni vereség után még a magyar futball 'fekete könyvét' is kiadták.

A labdarúgásunk szempontjából sikeresebb periódusra ugrunk, 1950 a következő évszám. A formáló Aranycsapat Varsóban 5:2-re nyert ezen a napon a lengyelek ellen. A még mindig romos Varsóban – a mérkőzés utáni napot a magyar csapat azért töltötte a lengyel fővárosban, hogy részt vegyen a romeltakarításban, az akció természetesen kiemelt propagadát kapott a korabeli sajtóban – 60 ezer néző előtt Szilágyi I Gyula mesterhármast szerzett, Puskás Ferenc pedig két gólt lőtt. A lengyelek az első félidőben még egész jól tartották magukat (csak 2:1 volt a szünetben, ide), de aztán a másodikban kaptak egy hármast, Cieslik pedig már csak 1:5 után, a 80. percben szépített. Sebes Gusztáv még javában kísérletezett, Rákóczi László és Tóth III Ferenc (mindkettő Bp. Honvéd) először, Ruzsa Sándor és Babolcsay György (mindkettő Bp. Honvéd), Józsa Zoltán (Győr) és Sándor Károly (Textiles) másodszor játszott a válogatottban. A csapat a Grosics (Ruzsa) – Rákóczi, Börzsey, Lantos (Tóth III) – Bozsik, Józsa – Sándor, Kocsis, Szilágyi I, Puskás, Babolcsay összeállításban játszott.

Harminc évvel később, a Népstadionban az osztrák válogatott vizitált. Nem volt nagy tudásbeli különbség akkoriban a két ősi rivális között, de amíg a magyarok szinte új csapatot építettek az 1978-as Mundial után, az ott jól szereplő osztrákok a 'cordobai hősökre' támaszkodtak. A mérkőzésnek díszvendége is volt, Pelé, a futballkirály, aki éppen akkoriban forgatta Budapesten (illetve az MTK-pályán) a Menekülés a győzelembe című filmet, amelyben többek között Egervári Sándor is statisztált. A brazil legendának jó szeme volt a játékhoz, mert azt mondta a meccs után: 'Nagyon tetszett a magyarok kilencese, Törőcsik, aki mesterien bánik a labdával'. A Mészöly Kálmán által dirigált magyar válogatott Mészáros – Paróczai, Bálint, Garaba, Tóth J. – Pászor, Kereki, Nyilasi (Soós), Csongrádi (Kuti) – Kiss L. (Esterházy), Törőcsik összeállításban játszott, a magyar gólt Kiss László fejelte a 13., az osztrákot Kurt Jara lőtte a 75. percben.

1989-ben – akárcsak 2012-ben – az írekkel játszottunk ezen a napon. Akkor Jackie Charlton válogatottja erősebb volt, egy évvel korábban részt vett az Európa-bajnokság nyolcas döntőjében, egy évvel később a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon. A dublini Landsdowne Roadon mind a két félidőben lőttek az írek egy-egy gólt, az első Paul McGrath, a másodikat Tony Cascarino (2-0). A Bicskei Bertalan által irányított magyar válogatott a Disztl P. – Bognár Z., Disztl L., Garaba – Kozma, Fitos, Détári, Csehi (Bognár Gy.), Keller – Mészáros (Vincze), Boda összeállításban szerepelt.

Huszonhárom éve világbajnoki selejtezőt veszített, 2005-ben ellenben világbajnoki seeljtezőt nyert ezen a napon a válogatott. Lothar Matthäus csapata Izlandról hozta el a három pontot, 3-2-es győzelmével. Fordulatos mérkőzés volt, Eidur Smari Gudjohnsen, az izlandiak legnagyobb sztárja a 18. percben vezetést szerzett, ezt Gera Zoltán a félidő utolsó percében büntetőből kiegyenlítette. Az 56. percben a West Bromwich Albion támadója lőhetett még egy büntetőt, azt is bevágta Arni Gautur Arason hálójába, ráadásul az esetnél a hazaiak középhátvédje, Olafur Örn Bjarnason piros lapot kapott. (Mindkét büntetőt Bárányos Zsolt harcolta ki.) Ám az izlandiak három perccel később Sigurdson révén emberhátrányban is kiegyenlítettek. Minden jó, ha a vége jó: a 73. percben Huszti Szabolcs megszerezte a győztes gólt. A magyarok összeállítása az alábbi volt: Király – Bodnár, Stark, Vanczák (Balog Z.), Huszti – Takács Á. – Bárányos (Szabics), Hajnal, Tóth N. (Rajczi) – Gera, Kerekes Zs.