Sárosi György betegágyból kikelve sem állt le a góllövéssel

Az mlsz.hu háromrészes megemlékezéssel tiszteleg a legendás játékos pályafutása előtt. Az első rész a ferencvárosi éveket idézte fel, a második rész a válogatottbeli mérkőzéseivel foglalkozik.

A válogatottban (1931. május 21. – 1943. november 7.) 61 mérkőzésen 42 gólt szerzett, visszavonulásakor mindkét tekintetben a második helyen állt Schlosser Imre mögött az örökranglistán. Az egykori ifjúsági, majd amatőrválogatott Belgrádban játszott először a nemzeti tizenegyben, a magyar csapat 3:2-re kikapott a jugoszlávoktól. A Gallina – Mándi, Török II – Borsányi, Lutz, Korányi I – Táncos, Avar, Sárosi, Turay, Kohut tizenegyben Avar István játszott a legjobban, két gólt is szerzett. Az újoncnak nem ment a játék, kihagyott három helyzetet is, elsősorban rutintalansága miatt. Nem merte egyből, kapásból elrúgni a labdát. Szerencsére sem Máriássy kapitány, sem az utódai nem gondolták úgy, hogy az akkor még csak 18 éves játékos nem méltó a válogatottságra. A következőn meccsén már győztes csapartban futballozott, a magyarok 3:0-ra verték a csehszlovákokat. Turay József, Avar István és Kalmár Jenő is profitált a középfedezet posztján játszó fiatal csapattárs játékából. A csehszlovákok középfedezete, a híres Kada szinte minden párharcot elveszített az országszerte egyre népszerűbb 'Gyurkával' szemben.

Érdekes, hogy az első Sárosi-gólra a 14. mérkőzésig, ráadásul egy nagy különbséggel elveszített mérkőzésig kellett várni 1933. július 2-án a svédek 5:2-re nyertek Stockholmban. A második már nevezetesebb volt: a szófiai, bolgárok elleni 4:1 első találata volt 1934 áprilisában. A világbajnoki selejtezőn szerzett gól a magyar futball történetének első, FIFA-rendezésű mérkőzésen szerzett találata, egyszerűbben vb-vel összefüggő gólja volt. A Ferencváros büszkesége néhány héttel később főszerepet játszott egy világszerte meglepetést keltő diadalban: a magyar csapat az Üllői úton 2:1-re legyőzte a legjobbjaival, köztük az Arsenal sztárjaival felálló angolokat. Sárosi lőtte a második magyar gólt, amelyet így írt le a Nemzeti Sport: 'Lázár szenzációs passzal szökteti a félpályán túlról Keményt. A szélsőt nem tudják fogni, centerezése ideális. Sárosi kapja, Toldihoz fejeli át, Toldi sarokkal passzol vissza hátra, mert nem tud lőni s látszólag már el is rontotta a helyzetet. A labda azonban a Toldi mögött tisztán álló Sárosihoz pattan s ő 10 méterről habozás nélkül a későn vetődő kapus mellett a jobbsarokba vágja. 2:0.'

A magyar válogatott következő mérkőzése már világbajnoki volt, Sárosi nem játszott a sérülése miatt. Aggodalmat is keltett a hiányzása a magyar táborban. Aztán meg nagy örömet, hogy az egyiptomiak elleni győzelem után csatlakozott a kerethez. Játszott, élete első vb-mérkőzésén, de nem jól. Fájt a lába, szinte csak végigbicegte a 2:1-es vereséget hozó meccset. Mindazonáltal szerzett egy gólt, mint ahogy szerzett ősszel az osztrákok, majd az olaszok ellen is. Sárosinak óriási éve volt, hét mérkőzésen játszott a válogatottban, mindegyiken lőtt gólt, összesen tízet. 1935-ben sem adta sokkal alább: a svájciak és a franciák ugyan megúszták Sárosi-gól nélkül, de a mérleg így is lenyűgöző, hat mérkőzésen nyolc gól. Akkoriban már Európa legjobb játékosai között emlegették a 22-23 éves futballistát. Az osztrákok, s köztük a futballvezér Hugo Meisl, különösen sokra becsülték. 1934–1935-ben öt mérkőzést játszott a 'sógorok' ellen, mindegyiken lőtt gólt, az egyiken, 1935. május 12-én hármat is.

Az 1936-os év és az 1937-es esztendő első fele sem sikerült éppen rosszul, de aztán eljött 1937. szeptember 19., a csehszlovákok elleni mérkőzés. Sárosi György, illetve akkor már Sárosi György doktor később maga is azt mondta, ez volt élete legjobb 90 perce – pedig hát nem volt könnyű a választás. Ezen a napon azonban minden sikerült neki. A 34. percben 2:2-re alakította az állást, majd a második félidőben további hat gólt szerzett. Nem akárkinek lőtte, hanem Frantisek Plánickának, a csehszlovákok világbajnoki ezüstérmes kapusának, a kor egyik legjobbjának. Óriási ünneplésben részesült a Nemzeti Sport szerint: 'Ez az utolsó akció, vége a mérkőzésnek. A közönség elözönli a pályát, Sárosi odafut Bauwenshoz, megköszöni a játékvezetést, aztán a közönség körülveszi a játékosokat, Sárosihoz odaszalad a vörös Takács, a Hungária segédedzője, a közönség segítségével a nyakába veszi s úgy hozza ki a közönség óriási ünneplése között. A zene is megszólal. Óriási az öröm, ragyogó arccal oszlik szét a közönség.' Soha, egyetlen más magyar játékos sem szerzett hét gólt egy A-válogatott mérkőzésen.

1938 tavaszán, mivel Németország bekebelezte Ausztriát, már 'csak' Budapest–Bécs mérkőzést rendeztek. Sárosi György kolosszális játékával. A magyar válogatott 5:3-ra győzött, Sárosi öt góljával! A néhány héttel később kezdődött világbajnokságon ő volt a magyar csapat, s az egész torna egyik legjobbja. Holland-India ellen (6:0) két, Svájc ellen (2:0) egy, Svédország ellen (5:1) ismét egy gólt szerzett. Az olaszok elleni, 4:2-re elveszített világbajnoki döntőben is rúgott egyet, így minden mérkőzésén gólt szerezve, ezüstéremmel zárta a tornát. A torna egyik legjobb játékosaként. Akkoriban 45 válogatott mérkőzésnél és 37 gólnál tartott.

Még öt esztendőn keresztül játszott a válogatottban, a világbajnoki ezüstérem megnyerésekor még csak 25 éves volt. Megismételte azt, amit véghez vitt 1934-ben: 1938-ban is minden meccsén szerzett gólt a válogatottban. Talán élete formájában futballozhatott volna 1942-ben, a következő tornán – de a világháború miatt nem rendezték meg a IV. világbajnokságot. A világégés az élet szinte minden területére negatív hatással volt, rengeteg futballista pályafutását törte ketté, vagy törte meg. 1939-ben, miközben a magyar válogatott gyenge évet zárt, neki sem ment. 1940-ben kicsit jobban játszott, de nem csúcsformában. S aztán – részben azért is, mert nyíltan vállalta, nem ért egyet az új futballmódival, nem szereti a WM-rendszert – 1941-ben és 1942-ben végig hiányzott. 1943-ban egyetlen, a svédek elleni mérkőzésre visszatért, de csúfos vereség lett a vége. De talán nem is erre kell emlékezni, hanem azokra a mérkőzésekre, amelyek 1932 és 1938 között Európa legjobb játékosai közé emelték.

Az első legendás magyar rádiós sportriporter, Pluhár István írta róla hajdanán: '1935-ben, egy olasz-magyar válogatott mérkőzésre a betegágyból hívták ki a fiatal futballistát, a lábadozó játékos a szakadó esőben, bokáig érő sárban két góljával úgyszólván egyedül akadályozta meg Olaszország győzelmét. Ezután az olaszok kutatni kezdték a leszármazását, kiderült, hogy a család olyan területről származik, amely olasz uralom alatt van. Ezen az alapon hajlandók lettek volna Sárosinak olasz állampolgárságot adni, ha a fiú hazát cserél. Sárosi elutasította az ajánlatot, kijelentette, hogy magyar és magyar is akar maradni, még ha emiatt anyagi hátrányokat is szenved.'