Schaffer és Schlosser, meg a háborús viszonyok

Az összmérleg nem kedvezőtlen ezen a napon, két győzelem mellett egyetlen vereség, az is a svédországi Eb-re készülő, jobb erőt képviselő angoloktól.

A nyitányt az 1918-as, svájciak elleni győzelem jelentette. Ez volt a két ország harmadik hivatalos mérkőzése egymás ellen, ugyanakkor az első 1914 júniusa (!) óta, amelyet a magyar csapat nem az osztrákok ellen vívott. A háborús viszonyok miatt meglehetősen tartalékos volt a magyar együttes, különösen a védelemben. A kispesti Varga Péter másodszor védett a legjobbak között, a két hátvéd, Stark József (III. kerület) és Wiener I János (FTC) egyenesen újonc volt. Ugyancsak ezen a találkozón debütált a jobbszárny két tagja, Nemes-Neufeld Sándor (FTC), az egyetlen futballista, aki a magyar és az osztrák válogatottban is helyet kapott, valamint Hönich Lajos (III. kerület) is. A két Kerület-játékos soha többé nem került be a nemzeti tizenegybe. Nem a sok újonc, a nemzetközi porondon tapasztalatlan játékos döntötte el a Keller gólja után a második félidőben hátrányba kerülő magyarok javára a meccset, hanem a két gólzsák. Schaffer Alfréd, aki a 12. válogatott meccsén a 16. góljánál tartott, valamint Schlosser Imre, aki 57/56-os mutatóval rendelkezett e mérkőzés után.

A következő találkozót ezen a napon 1935-ben játszotta a magyar válogatott. Rossz előjelek után, mert Dietz Károly csapata áprilisban 6:2-re kikapott a svájciaktól. Az egykori rendőrfőnökből lett szövetségi kapitány kapusgondokkal küzdött, az előző két meccsen Háda Józsefet, Szabó Antalt és Hóri György védette, az osztrákok elleni találkozóra pedig meghívta a szegedi Pálinkás Józsefet és a Hungária tartalékkapusát, Újvári Józsefet. Mindkettőjükre sor is került, mert 3:2-nél utóbbi beállt előbbi helyére. A mérkőzés ettől függetlenül simán alakult, Titkos Pál és Sárosi György ihletett formája gyümölcsözött. A fradisták Gyurkája mesterhármasig jutott, Titkos (Titschka) Pál kettőt lőtt, sőt, a végén még Toldi Gézának is elsűlt a lába – 6:3 lett a vége.

Egy balszerencsés öngóllal veszített a magyar csapat húsz évvel ezelőtt, az angolok ellen a Népstadionban. Jenei Imre magyar szövetségi kapitányként két győzelemmel kezdett (az oszrákok ellen 2-1-re, az ukránok ellen 3-1-re nyert a csapata), de nyilvánvaló volt, hogy a háromoroszlánosok ellen minden korábbinál nehezebb erőpróba következik. A svédországi Európa-bajnokságra készülő angol válogatott olyan ászokkal érkezett, mint Nigel Martyn, David Seaman, Martin Keown, Des Walker, Tony Dorigo, Paul Merson, Alan Smith, s nem utolsósorban Ian Wright és Gary Lineker. A Brockhauser – Telek – Lőrincz, Limperger – Simon, Kovács E., Pisont, Lipcsei (Márton), Szalma (Kecskés) – Kiprich, Vincze István összeállítású magyar csapat nagyon megizzasztotta a vetélytársat. Az első húsz percben még jobban is futballozott ellenfelénél. A második félidőben mindkét kapu előtt kialakultak helyzetek, az angolok szerencsésebbek voltak.