Semmi:semmi, azaz 0:0

A Duna Kupáért játszott meccsen (a jugoszláv és a román válogatott vett még részt a sorozatban) szinte mindenki győzelmet várta a magyar legénységtől, különösen azért, mert a gerincet alkotó ferencvárosi játékosok néhány nappal korábban kiválóan futballoztak Csepelen, a remek erőkből álló 'szigetiek' ellen. Ugyanakkor, miután a nyolc (!) fradistával felálló csapat nem tudott gólt szerezni, másnap a sajtó már azt emlegette: a jugoszlávok ellen nagyon hiányzott a mellőzött újpesti Zsengellér Gyula és a csepeliek támadója, Tihanyi II. A Boldizsár (Kispest) – Pákozdi (Elektromos), Polgár, Pósa – Lázár, Sárosi III – Kincses (Kispest), Sárosi dr, Finta, Kiszely, Gyetvai összeállítású magyar együttes – amelyben a külön nem jelöltek a Ferencváros játékosai voltak – elsősorban a csatársor gyengesége miatt keltett csalódást. Talán csak a két fedezet, Sárosi III Béla és Lázár Gyula játszott jól, Fintát fáradtnak, Kiszelyt lassúnak, Kincsest önzőnek, Sárosi doktort támogatás nélkülinek ítélte a Képes Sport, amely szerint a P betűs hátvédsor elhibázott taktikát kapott. A csapat egy héttel később a németekkel játszott (2:2). Ugyaneben az összeállításban, ami arra utal, hogy Ginzery elégedett volt a jugoszlávok ellen látottakkal. Alkalmasint egyedül, az Üllői út húszezer hivatásos vagy 'csak' sportrajongó nézőjéből.