Skarlátvörös mez, magyar címerrel

Miután a két szövetség közötti civakodás miatt elmaradt a szokásos októberi bécsi randevú, a szövetségi válogatott 1905-ben csak egy hivatalos mérkőzést játszott: április 9-én az osztrákokat fogadta, Herczog Ede játékvezetése mellett. A mérkőzés meglehetősen alacsony színvonalú játékot hozott. Ez volt a két csapat egymás elleni találkozói során az első 0:0, s kiemelkedően az addigi legnagyobb lélekszámú publikum: hétezren látták a találkozót a Millenárison. Nagy Béla (Futballkrónika 1901–1959) idézte a korabeli sajtót: „A magyar sport történetében példátlanul álló hatalmas nézőközönség előtt került sorra a játék.” A beszámoló, amelyből kiderül, hogy a szövetség megvette a tervezett új mezeket a válogatottnak, nem mellőzte a patetikus felhangot: „Az ünnepi díszben pompázó pályán a hatalmas embertömeg gyönyörű látványt nyújtott. Mindkét tribün zsúfolva volt, az állóhelyen pedig félkört alkotva legalább 10 sor szorongott. Már akkor lelkesedett a közönség, amikor az osztrák tizenegy megjelent, de az éljenzés és a tapsvihar csak fokozódott, midőn a magyar fiúk vonultak ki, új, skarlátvörös dresszükön a magyar címerrel. Felejthetetlen szép látvány volt ez a jelenet, midőn a végtelennek látszó kolosszus, mint egy ember üdvözölte a magyar becsületért síkra szálló fiait.” Az MLSZ a rendezésben néhány újítással is szolgált a csapatokat jelző zászlókkal és a hatalmas időmutatóval. Stobbe Ferenc szövetségi kapitány csapata két újoncot avatott Bienenstock és Kisfaludy személyében, ugyanakkor Pokorny, Nagy és Borbás már ötödször játszott, ők voltak az akkori rekorderek. A csapat összeállítása az alábbi volt: Holits – Bienenstock, Nagy – Kiss Gy., Koltai, Kisfaludy – Blazsek, Koch, Pokorny, Weisz, Borbás.