Soha nem látott felvételek az 1938-as vb-ről!

Dietz Károly együttese Holland-India, Svájc és Svédország testén keresztül jutott a fináléba, ahol végül 4:2-re kikapott Olaszországtól.

Mennyivel könnyebb dolga volt a magyar válogatottnak az 1938-as világbajnoki selejtezőkön a mostaninál! Akkoriban olyan kevesen neveztek, hogy egyetlen oda-visszavágós párharc döntött a vb-részvételről, míg jelenleg Bernd Storck együttesére tíz csoportmeccs vár – nem beszélve az esetleges pótselejtezőről.

Ráadásul akkoriban nem két évvel, csupán három hónappal a világbajnokság előtt kezdődött a kvalifikáció. A magyar válogatott 1938. március 25-én, Budapesten találkozott Görögországgal, amelyet 11:1-re legyőzött, és ezzel okafogyottá tette a visszavágót – le sem játszották. A mérkőzés hőse az újpesti Zsengellér Gyula volt, aki egymaga öt gólt szerzett. Három gólt lőtt a kispesti újonc, Nemes-Nehadoma József, kettőt Titkos Pál, egyet pedig Vincze Jenő. A Háda – Korányi I, Bíró – Lázár, Szűcs, Balogh I – Sas, Vincze, Nemes, Zsengellér, Titkos tizenegyből csak a mesterhármast szerző kispesti nem került be májusban a vb-keretbe. Sőt, Nemes-Nehadoma megmaradt egyszeres válogatottnak, mert többé nem kapott szerepet a nemzeti együttesben - nagy kérdés, hogy a triplázáson túl, mit kellett volna tennie a behívóhoz, de az is igaz, hogy a korszak két klasszisa, Sárosi György és Toldi Géza voltak a riválisai.

Számunkra az 1938-as vb június 5-én, Reimsben, Holland-India ellen kezdődött. A nyitány csupán könnyed bemelegítést jelentett, a Dietz Károly szövetségi kapitány és Schaffer Alfréd szövetségi edző által dirigált gárda 6:0-ra győzött Zsengellér és Sárosi dr. 2-2, valamint Kohut Vilmos és Toldi 1-1 góljával. Egy hetet kellett várni a következő meccsre, a negyeddöntőt június 12-én Lille-ben, Svájc ellen játszottuk. A várost földrengés rázta meg a meccset megelőző napon, de szerencsére nem volt hatással a magyar csapatra, amely Sárosi György dr. és Zsengellér Gyula góljával 2:0-ra nyert. Június 16-án, Párizsban a svédek elleni elődöntő következett. A riválist Nagy József személyében magyar edző készítette fel, és az első percben a frászt hozták a válogatottunkra: Arne Nyberg góljával megszerezték a vezetést. Húsz percet kellett várni az egyenlítésre, egy öngóllal egalizáltunk, majd további négy találattal (Zsengellér 2, Titkos és Sárosi 1-1 gól) eldöntöttük a találkozót. Az 5:1-es magyar siker megfelelt a papírformának, sőt, a korabeli beszámoló szerint „kétszámjegyű eredménnyel győzhetett volna a magyar csapat, ha nem tartalékolja erejét a vasárnapi döntőre”.

A másik elődöntőben Olaszország 2:1-re verte Brazíliát, így a fináléban a világbajnoki címvédővel találkozott a magyar válogatott. A svédek elleni találkozó után a magyarok egészséges önbizalommal várták a döntőt, ám a csapatösszeállítás többeket meglepett. Kikerült a tizenegyből Korányi Lajos és Turay József, valamint a robusztus, erőteljes, az olaszok stílusában leginkább eredményes Toldi Géza. Sokáig tartotta magát az a pletyka, hogy Dietz Károly az olaszok nyomására mellőzte Toldit és Korányit. A taljánok a politikai alapú barátságra hivatkoztak.

Ki tudja mi lett volna, ha ők is pályán vannak? Mindenesetre nélkülük a magyar csapat könnyűnek találtatott, az olaszok megérdemelten 4:2-re nyertek. Sokatmondó a Nemzeti Sport akkori értékelése: „Legyünk tárgyilagosak. A világbajnoki döntőben a jobbik csapat győzött. Ne legyünk elkeseredettek: a jobbtól kikapni nem szégyen. A két gól különbségű vereség reális.”



A hazaérkező csapatot tízezrek várták a Keleti pályaudvaron, és habár a játékosokat éltették, Dietz Károlyt kis híján megtámadták, egy mellékkijáraton menekítették ki. Tizenhat évvel később, az újabb világbajnoki ezüstérmet követően, Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt sem ölelték keblükre a drukkerek.