Sorozatban a harmadik bécsi győzelem
1909-ben egy hazai döntetlennel indult az április negyedikei válogatott mérkőzések sora, majd a szocializmus éveiben ünnepnappá nyilvánított dátumon egy kivétellel csak győzött a válogatott. S azért az 1979-es, lengyelországi döntetlen sem volt rossz eredmény.
1971-ben barátságos mérkőzést játszott Bécsben Hoffer József válogatottja. Negyvenezer néző előtt – elsősorban második félidei jobb játékával, s nem utolsósorban Bene Ferenc két remekbe szabott góljával – 1965 és 1967 után sorozatban harmadszor győzött a császárvárosban (2-0). A német Bundesligából, a Bayern Münchenből visszatért Gustl Starek és a VfB Stuttgartba tartó „Buffy” (Dagi) Ettmayer alkotta fedezetsor, illetve a Willy Kreuz, Kurt Leitner II és Géza Gallos támadótrió nem bírt a magyar védőkkel. Leitner lőtt ugyan egy gólt – de lesről. A magyar válogatott a játékosállományát tekintve sokkal erősebb volt: Rothermel – Noskó, Mészöly (Juhász P.), Vidáts, Páncsics – Fazekas, Dunai III, Kocsis (Szűcs), Zámbó – Bene, Albert. A megsérült Mészöly Kálmánt már a 14. percben váltó Juhász Péter akkor szerepelt először a válogatottban, a csapatkapitányi posztot is betöltő Albert Flórián pedig ekkor játszott először a nemzeti tizenegyben 1969 nyári, dániai térdsérülése óta.