Spéci túl jó volt az osztrákoknak

1906-ban az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd állította össze szövetségi kapitányként a kezdő tizenegyet, a meccset pedig egy későbbi szövetségi kapitány, Fehéry Ákos vezette. A Domonkos – Manglitz, Molnár I – Gorszky,Bródy, Kisfaludy – Sebestyén, Károly, Horváth, Molnár II, Schlosser összeállítású együttes simán nyert 3:1-re, a gólokatKároly Jenő, Molnár II Imre és Schlosser Imre lőtték. „Slózinak” ez volt az első gólja a nemzeti tizenegyben. Ez volt a magyar válogatott a mai számozás szerinti tízedik mérkőzésem a pályára lépők közül a rekorder Károly Jenő a hatodik szereplésénél tartott. Először játszott a magyar–osztrák mérkőzéseken két testvérpár egymás ellen, a Molnár fiúk az egyik, az Engl fivérek a másik oldalon. A sima győzelem ellenére a találkozó után Hajós Alfréd lemondott.

1917-ben háborús időkben járt a magyar válogatott Bécsben. Abban az esztendőben ez volt a két együttes ötödik, s egyben utolsó egymás elleni mérkőzése, az első találkozó 1:1-e után négyszer a magyarok nyertek. A novemberi hűvösben, a WAC-pályán is, 15 000 néző előtt. Pedig a bécsiek nagyszerűen játszottak, a korabeli sajtóbeszámolók szerint a mezőnyben felülmúlták a vendégeket. Két magyarral ellenben nem bírtak. Schaffer Alfréd, a Spéci két gólt is szerzett, miközben a kapuban Platkó Ferenc, a Ferus emberfeletti bravúrokat produkálva csak egy gólt kapott (2:1). AHerczog Ede által irányított, Platkó – Feldmann, Siegl – Kertész II, Kertész III, Vágó – Taussig, Orth, Schaffer,Schlosser, Szabó P. összeállítású tizenegyben kilenc MTK-játékos kapott helyet, Platkó a Vasas kapusa, Siegl a Törekvés balhátvédje volt. Két újoncból később Európa-, sőt világhírű klasszis lett. Orth György a magyar futball legendái közé emelkedett, szokták őt az Aranycsapat előtti idők legjobb magyar játékosaként emlegetni. Az osztrákoknál debütáló – egyébként cseh – Karel Kozeluh később futballozott a csehszlovák válogatottban is, Európa-bajnoki címet nyert jéghokiban a csehszlovákokkal, kora egyik legjobb teniszezőjének számított, három amerikai, s öt francia profi bajnoki címet nyert, 2006-ban beválasztották a sportág Hall of Fame-jébe.