Svájci ruha
Ahogyan október utolsó, úgy november első napján is minden mérkőzését megnyerte eddig a magyar válogatott. A tizenegyedik hónap nyitányán rendezett három mérkőzésből egyszer az osztrákokkal, kétszer a svájciakkal játszott.
1908-ban a Millenárison a „sógorok” vizitáltak. A korábbiakkal ellentétben immár nemcsak bécsi játékosokkal, soraikban helyet kapott a prágai Deutscher FC tagja, Ladislaus Kurpiel is. A vendégeknél remekelt a két híres csatár,Adolf Fischera és az akkori válogatottsági rekordot tartó Johann Studnicka, de a magyar támadóötös még rajtuk is túltett. A Domonkos – Rumbold, Szendrő – Bíró, Bródy, Weisz-Vágó védelem és fedezetsor előtt játszó Sebestyén,Krempels, Koródi, Schlosser, Molnár III támadósor öt gólt is berámolt a kapuba. Schlosser két, Krempels és Koródiegy-egy gólt lőtt, az ötödik (a mérkőzés folyamán valójában az első) gólnál pedig Kaltenbrunner kapus hiába fogta megMolnár III labdáját, belépett azzal a gólvonalon túlra. Az 5:3-as győzelem visszavágást jelentett a májusi, bécsi 0:4-ért.
1928-ban Európa Kupa-mérkőzést játszott a magyar válogatott a svájciakkal. A 3:1-es, magabiztos győzelem némi gyógyírként hatott a szeptemberi-októberi kínokra. A kilencedik hónapban a profi válogatott 6:1-re kikapott Prágában, a tizedikben pedig az A-válogatott 5:1-es vereséggel tért haza a császárvárosból, sőt ugyanazon a napon (október 7.) a Budapest néven játszó tulajdonképpeni B-válogatottat 8:2-re mosta le a pályáról az Üllői úton Bécs együttese. A vereségekbe belebukott Kiss Gyula kapitány. Utóda, Földessy János dr. a svájciak elleni találkozóra átszervezte a csapata védelmét és fedezetsorát, csak Fogl III József és Bukovi Márton maradt meg. Dénes József, a Kispest kapusa és Berkessy Elemér, a Ferencváros balhalfja először szerepelt a válogatottban. A csatársor ellenben változatlan összeállításban szerepelt, s ez jó döntésnek bizonyult. A Dénes – Nagy J., Fogl III – Furmann, Bukovi, Berkessy –Ströck, Takács II, Turay, Hirzer, Kohut összeállítású tizenegy Turay, Hirzer és Ströck egy-egy góljával 3:1-re nyert, a svájciak csak a 80. percben szerezték meg a becsületgóljukat. Különösen Turay fejes gólját ünnepelte lelkesen a húszezres, Üllői úti publikum.
1942-ben ismét a Fradi-pályán játszottak a svájciak. Az ismét újonc szövetségi kapitány, Vághy Kálmán által irányított magyar együttes még simábban, 3:0-ra nyert. A Tóth Gy. – Szűcs, Szalai II – Sárosi III, Polgár, Perényi – Németh,Kolláth, Sárvári-Spielmann, Bodola, Tóth M. összeállítású csapatban már játszottak a nagyváradi játékosok, s újoncként gólt szerzett a Vasas csatára, Németh Antal. (Soha többé nem került be a válogatottba aztán.) Az első félidőben Bodola Gyula szerzett vezetést, majd a második játékrészben, Németh találata után, Tóth „Matyi” állította be a végeredményt.Karl Rappan, a vendégek híres szövetségi kapitánya a nagyváradiakat dicsérte: szerinte az újonc Perényi, valamintBodola és Tóth Mátyás játéka emelkedett ki.