Száz éves lenne Baróti Lajos

A Kovászna megyei bányavárosban, Baróton született 1914. augusztus 19-én, Kratochfill Lajos néven. A család a húszas évek elején Szegedre került, ott kezdett futballozni. Előbb a Szegedi AK, majd 1936-tól a névváltás után a Szeged FC játékosa volt. Első nagy sikerét 1935-ben a főiskolai világbajnokság megnyerésével érte el, a csapatból később ketten lettek A-válogatott labdarúgók: ő és Zsengellér Gyula. A negyvenes évek első felében tagja volt a története legszebb korszakát élő Szeged FC-nek, a jobbfedezet mellett olyan kiváló társak játszottak a csapatban, mint Toldi Géza és Lakat Károly. A futballistaként már a magyarosított Baróti nevet viselő fedezet 1939-ben a németek, 1941-ben a svájciak ellen játszott a válogatottban, százszázalékos a mérlege. A kettő között abszolutóriumot szerzett a szegedi egyetemen. (Értelmiségi családba született, édesapja matematika-fizika szakos pedagógus volt. Bátyja, a később ugyancsak Barótira magyarosított Dezső irodalomtörténész lett. 1955 és 1957 között ő volt a szegedi egyetem rektora, míg a forradalomban vállalt szerepéért le nem tartóztatták.)

Baróti Lajos 1946 és 1948 között a Győri ETO-ban futballozott, majd visszavonulását követően a zöld-fehéreknél nyitotta meg szédítő edzői karrierét. Tulajdonképpen egy másik legenda, a később a Real Madrid technikai vezetői posztjáig emelkedett Östreicher Emil (akkor még a győri klub fővárosi képviselője) révén került az ETO-hoz. Arról álmodozott, hogy még éveken keresztül játszik majd a csapatban, ám egy csehszlovákiai túrán, 1948 tavaszán egy párharcban eltört a lába. A fraktúra lezárta Baróti Lajos futballista-karrierjét, viszont hamarosan ő lett a csapat edzője. Négy évadon keresztül, 1951 novemberéig ült az ETO kispadján, és kétszer a 7. helyezésig vezette egykori társait (1950 tavaszán és 1951-ben). Mind a kétszer csak budapesti csapatok előzték meg a Győrt. Miután annak durva stílusa miatt összekülönbözött Lakatos Alberttel, a gyár – egyébként híresen sportszerető – vezérigazgatójával, távozni kényszerült a csapat éléről.

Egy évet a Postásnál dolgozott, majd itthon a Vasas és az Újpesti Dózsa, külföldön a Benfica és a Wacker Innsbruck csapatánál ért el sikereket, dirigálta a perui válogatottat is. A Vasassal bajnoki címet és Magyar Népköztársasági Kupát nyert, illetve kétszer elhódította a KK-t. Az Újpesti Dózsával VVK-döntőt játszott 1969-ben, illetve háromszor megnyerte a bajnokságot és kétszer az MNK-t. 1957. december 22. 1966. július 23., majd 1975. május 7. és 1978. június 10. között 117 mérkőzésen irányította a magyar válogatottat. Négy világbajnokságon (1958, 1962, 1966, 1978) dirigálta szövetségi kapitányként a magyar válogatottat, ez rekord nemzeti tizenegyünk történetében. 1962-ben és 1966-ban negyeddöntős volt a világbajnokságon, 1964-ben bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon. A hetvenes évek elején a perui válogatottat is irányította. Baróti Lajos 2005. december 23-án hunyt el, Budapesten.