Szegény Szabó-legény

1909-ben a Millenárison a Bihari – Rumbold, Szendrő – Bíró, Károly, Gorszky – Sebestyén, Hlavay, Késmárky, Schlosser, Weisz összeállítású tizenegy 2:2-es döntetlent játszott az osztrákokkal. Mindkét gólt Schlosser Imre lőtte. Neumann, a német játékvezető nagyon rosszul vezette a meccset, sokat tévedett a vendégek javára, de ez nem mentség a magyar publikum egy része számára, amely helybenhagyta a találkozó után a „sporit”.

1915-ben ismét az osztrákok vizitáltak nálunk, a színhely ezúttal az Üllői út volt. Szenzációsan játszott a Zsák – Payer, Csüdör – Bíró, Kertész III, Kovács E. – Tóth II, Kertész II, Schaffer, Schlosser, Borbás tizenegy. Akkoriban úgy tartották, nincs a kontinensen (ha úgy tetszik: az angol és skót profikén kívül) a magyarnál jobb támadóötös. Ez fényesen beigazolódott a 6:2-re megnyert találkozón, Kertész II Vilmos, egy, Tóth „Potya” István két, Schaffer Alfréd három gólt is lőtt, Schlosser és Borbás pedig az előkészítésben jeleskedett. A mesterhármast szerző „Spéci” egyébként újonc volt e találkozón a válogatottban. Még egy kuriózum: Payer Imre nem érkezett meg a kezdésre, csak a 3. percben állt be.

1920-ban már harmadszor fogadta a magyar csapat az osztrákokat, a harmadik helyszínen. A Hungária úti MTK-pálya nem hozott szerencsét, a vendégek 2:1-re nyertek. A magyarok egyetlen gólját Braun „Csibi”, Braun József szerezte. Tibor Lajos kapitány, aki másodszor, s utoljára vezette szövetségi kapitányként a válogatottat, négy újoncot avatott, Fogl III József, Szabó József, Nikolsburger Rezső és Szidon Rezső személyében. A bátyja mellett játszó újpesti balhátvéd posztján a magyar futballtörténelem egyik legjobbjává emelkedett, a ferencvárosi fedezet, becenevén a „vörös Szabó” később a harmincas évektől a portugál labdarúgás egyik legsikeresebb edzője volt. A magyarok az alábbi összeállításban játszottak: Zsák – Fogl II, Fogl III – Kertész II, Szabó, Blum – Braun, Molnár, Nikolsburger, Schaller, Szidon.

1943-ban súlyos, 7:2-es vereséget szenvedett a magyar válogatott a svédektől, akiket szeptemberben 3:2-re legyőzött Stockholmban. A félidőben még 2:2 volt az eredmény. Vághy Kálmán szövetségi kapitány olyan csapatot próbált meg összeállítani, amelyik a WM-rendszerben otthonosan mozog, ezért is hagyta ki Olajkár II-t, s dobta be a mély vízbe Szabó Györgyöt, a Gamma 22 éves játékosát. (Tóth – Mészáros, Szabó, Kispéter – Sárosi III, Nagy II – Egresi, Sárosi dr., Szusza, majd a 37. perctől öt percig Sárvári, Zsengellér, Tóth III.) Szegény Szabó-legénynek a 2:7 maradt az egyetlen válogatottsága, annyira kiborult, hogy a meccs után zokogott az öltözőben, s engedélyt kért a kapitánytól, hogy – egyébként egyedüliként a vesztes csapatból – ne kelljen részt vennie az esti közös vacsorán. Pedig nem rajta, vagy nem csak rajta ment el a mérkőzés. Vághy Kálmán saját magát okolta. Közölte: „Ezért a vereségért, ezért az eredményért egy ember felel és az én vagyok.” Nem tudhatjuk, hogy belebukott volna-e ebbe a vereségbe, csak sejthetjük. Egy nappal a mérkőzés után lemondott, de nem az eredmény, vagy inkább eredménytelenség miatt, hanem mert zokon vette, hogy milyen súlyos bírálatokat kapott. Az MLSZ elnöksége nem fogadta el a lemondást, így Vághy maradt a poszton, viszont a háborús években már nem játszott több A-válogatott mérkőzést a magyar csapat.

1948-ban meglepetést keltett, hogy a magyar csapat 1-0-ra kikapott a nagyon szervezetten játszó bolgároktól Szófiában. A vereség lezárt egy rövid szakaszt, a bolgár fővárosban még a Sebes, Kompóti-Kléber, Mandik trió alkotta válogató bizottság dirigált, a következő találkozón megkezdődött a Sebes Gusztáv-éra. Szófiában a bolgárok Milanov a 15. percben lőtt góljával nyertek. Pedig nagyon erős volt a magyar csapat: Henni – Lóránt, Börzsey, Balogh II – Bozsik, Zakariás – Egresi, Kubala (Szilágyi), Deák, Puskás, Tóth III.

1962-ben a mumus walesiek jártak a Népstadionban. A brit együttes az 1958-as, svédországi vb-n egy döntetlennel, majd egy győzelemmel kiejtette a magyar csapatot, s 1961-ben Budapesten is csak óriási csatában kapott ki 3:2-re. Ötven évvel ezelőtt azonban nem volt esélye Baróti Lajos válogatottja ellen az Európa-bajnoki selejtezőn. (A sorozat neve akkor még Nemzetek Európa Kupája volt.) Albert Flórián vezető gólját Medwin még kiegyenlítette, de aztán Tichy Lajos és Sándor Károly is szerzett egy-egy gólt. A Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sóvári – Solymosi, Sipos – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. tizenegy a kétgólos előnyt megtartotta aztán a visszavágón is, és továbbjutott.