Szombathely nagy napja a válogatott történetében

Óriási érdeklődés előzte meg az osztrákok budapesti fellépését 1927 szeptemberében. Telt ház, 38 000 néző várta a csapatokat az Üllői úton, de a korabeli sajtóból kiolvashatóan, akár ötvenezres publikum is összejött volna. 'Ha volna most egy nagy nemzeti stadionunk, most ötvenezer néző láthatná a meccset, s lenne százezer pengő bruttó bevételünk' – kesergett és dicsekedett Kiss Tivadar az MLSZ nevében. Óriási összegről beszélt, éppen a meccs előtti napon tartott szövetségi közgyűlésen jelentette be – a jelenlévők óriási üdvrivalgásával követve – Dréhr Imre elnök, hogy a főváros 48 000 pengőről 40 000 pengőre szállítja le a klubok által fizetni köteles vigalmi adót. (A Nemzeti Sport akkor 16 fillérbe került, ha az arányokat vesszük, a 100 000 pengő körülbelül manapság 100 millió forintot jelentene!) Hír volt a lapokban, hogy a rendőrség a meccs előtti napokban jegyüzéreket fogott meg – tényleg nagy üzlet és nagy esemény volt a meccs.

A magyar válogatott tartalékos összeállításban játszott, a sérült Orth György és a játékhiánya miatt mellőzött Konrád II Kálmán nélkül. A Weinhardt – Fogl II, Fogl III – Furmann, Bukovi, Vámos – Ströck, Takács II, Holzbauer, Hirzer, Kohut tizenegy játszott, soraiban ismét három szombathelyi, azaz Sabaria-játékossal (Weinhardt, Vámos, Holzbauer). Kiss Gyula kapitány a Ferencváros középfedezetére, a fiatal Bukovi Mártonra bízta Orth pótlását, s a csapat irányítását. Jó döntés volt, mert a későbbi kiváló edző nagyszerűen dirigálta társait. Bár a Nemzeti Sport szerint a bíró, az angol Cox volt a mezőny legjobbja, s a mieink közül nem mindenki játszott jól, összességében elégedetten írt a csapat teljesítményéről. Nem ok nélkül: a 0:2-ről fordító, az első negyedórában kétgólos hátrányba került magyar legénység a további 75 percben kifejezetten jól játszott. A meggypiros mezesek góljait Takács II (18.), Kohut (27.), az újonc Ströck (51.), Holzbauer (62.) és Hirzer (67.) szerezte, tehát a csatársor minden tagja lőtt egy – az akkori szóhasználatot kölcsönvéve – dugót.

A profi szövetség válogatottját sokan erősebbnek vélték, mint a tényleges A-válogatottat, de nem volt igazuk. Az ugyanis sima, 5:1-es vereséget szenvedett Zágrábban a jugoszlávoktól, az egyetlen gólt a 86. percben lőtte a megsérült középfedezet, a miskolci Kripkó helyére a 32. percben beállított Víg II. A magyar csapat (Gallina – Nagy, Dudás – Pesovnik, Kripkó, Obitz – Rémay II, Mészáros, Stofián, Fröhlich, P. Szabó) négy újonccal állt fel, s egyetlen olyan futballistája sem akadt, aki korábban már legalább tízszer játszott volna az A-válogatottban. Érdekes, hogy a nap két ma is a mi szövetségünk által hivatalosnak tartott mérkőzésén (a kitétel azért indokolt, mert a jugoszlávok nem tartják annak a zágrábi győzelmüket) 23 magyar játékos lépett pályára, s közülük heten (Weinhardt, Vámos, Holzbauer, Nagy, Pesovnik, Mészáros, Stofián) a szombathelyi Sabariát képviselték.

1955-ben a magyar válogatott története első, hivatalos budapesti mérkőzését játszott a szovjetek ellen. Majdnem napra pontosan egy évvel korábban Moszkvában már megmérkőzött a két csapat, Szalnyikov és Kocsis egy-egy góljával alakult ki a végeredmény. A Népstadionban 103 000 néző előtt rendezték a mérkőzést, éppen úgy az angol Ellis dirigált, mint a szovjet fővárosban, vagy a magyaroknak a jugoszlávok elleni olimpiai döntőben, illetve a brazilok elleni vb-negyeddöntőben. Grosics Gyula az eltiltása miatt nem védhetett, Fazekas Árpád, a Bp. Vörös Lobogó kapusa helyettesítette. A védelem sem volt azonos a 'klasszikussal': Buzánszky Jenő mellett Kárpáti Béla és Takács György kapott helyet. A Bozsik, Szojka fedezetpár előtt a Hidegkuti, Kocsis, Machos (Tichy), Puskás, Czibor támadósor játszott. Nem sokan múlt, hogy megmaradt az Aranycsapat hazai veretlensége: a szovjetek Jurij Kuznyecov góljával az 50. perctől vezettek. Puskás Ferenc csak a 87. percben tudott kiegyenlíteni, büntetőből.

1971-ben Európa-bajnoki selejtezőt játszott a magyar csapat a bolgárokkal. Jó sorozatban volt az Illovszky Rudolf által irányított magyar együttes, a brazilok elleni, nyári, riói döntetlen után a Népstadionban megverte a jugoszlávokat, s önbizalommal várta a bolgárokat. Kellett a jó forma, mert az Eb-selejtezőkön rosszul állt a csapat, 1-1-ra játszott Budapesten a franciákkal, majd kikapott Szófiában 3-0-ra, ami után Hoffer József szövetségi kapitány lemondott. A Bonev, Zsecsev, Petkov, Dermendzsiev középpályás sorral felálló balkáni válogatott ellen Juhász Péter (49. perc) és Vidáts Csaba (51. perc) egy-egy, a második félidő elején szerzett góljával győzött a válogatott, a védők ezúttal levették a terhet a támadókról. Az ezen a találkozón a Géczi – Fábián, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter (Noskó) – Fazekas, Szűcs L., Zámbó (Juhász István) – Szőke, Bene, Dunai II összeállításban szereplő magyar válogatott bő egy hónap alatt aztán nyert Párizsban, s nyert a norvégok ellen a Népstadionban, s csoportelsőként jutott tovább.

Huszonegy esztendővel ezelőtt játszotta a legutóbbi, szeptember 25-i mérkőzését a magyar válogatott. Moszkvában a szovjetek ellen Európa-bajnoki selejtező következett, már továbbjutási remények nélkül. Mészöly Kálmán, aki elfogadott egy szaúdi ajánlatot, ezzel a meccsel búcsúzott (nem véglegesen) a szövetségi kapitányi poszttól. Szépen, ugyanis elsősorban a két gólt is szerző, a 16., és a 90. percben a kapuba találó Kiprich József eredményességének köszönhetően a válogatott 2-2-es döntetlent ért el. Az összeállítás a következő volt: Petry – Disztl L. – Lipcsei, Limperger – Mónos (Duró), Kozma (Fischer), Détári, Lőrincz, Szalma – Kiprich, Kovács K.