Támadójáték: nulla és nulla

1999 szeptemberében a válogatott könnyűnek tűnő Eb-selejtezőre utazott Liechtensteinbe. Nem egészen fél évvel korábban 5-0-ra verte az Üllői úton – egyebek között Sebők Vilmos mesterhármasával – a miniállam csapatát. A sajtóban szinte csak az volt a kérdés, mekkora győzelmet arat majd Bicskei Bertalan együttese. A vége azonban Európára szóló meglepetés lett: a liechtensteiniek kibekkeltek egy döntetlent a Király Gábor – Korsós György, Sebők Vilmos, Mátyus János – Dárdai Pál, Halmai Gábor, Illés Béla – Dombi Tibor, Horváth Ferenc, Fehér Miklós, Egressy Gábor összetételben kezdő, abszolút támadószellemű csapat ellen. A második félidőben beállt Lendvai Miklós, Herczeg Miklós és Sowunmi Thomas is, de ez sem segített. Gól nélkül ért véget a mérkőzés. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány teljes csődnek minősítette a csapat 'teljesítményét'.

Öt évvel később, 2004-ben Lothar Matthäus tizedik mérkőzése hozta az első selejtezőjét, az első tétmérkőzést. A csapat Zágrábban a közvélemény reménykedésétől támogatva lépett pályára, amelyet táplált a nyugatnémetek, majd a skótok elleni idegenbeli barátságos mérkőzések sikere. A vb-selejtező azonban már a tizedik percben számunkra rossz fordulatot vett: Huszti Szabolcs piros lapot kapott. Az emberelőnyben játszó horvátok az akkoriban európai sztárnak számító Dado Prso góljával szereztek vezetést, majd Ivan Klasnic növelte az előnyüket. A végeredményt Gyepes Gábor öngólja állította be. A Király Gábor – Bodnár László, Juhász Roland, Stark Péter (Gyepes Gábor), Tóth András (Kovács Péter) – Simek Péter (Löw Zsolt), Molnár Balázs, Rósa Dénes, Huszti Szabolcs – Gera Zoltán, Szabics Imre összeállítású csapatnak nem volt esélye a pontszerzésre.