Tizenkét gól az albánoknak

Kilencven évvel ezelőtt a bécsi Hohe Wartéban 2:2-es döntetlent ért el a hősiesen küzdő magyar csapat. 'A magyar csapatról csak kalaplevéve szabad ma beszélni. Valamennyi magyar pályát ki kellene lobogózni a tiszteletére. Így kell sportembereket küzdeni látni idegenben hazájuk színeiért' – írta a korabeli sajtó. Az Amsel – Fogl II, Fogl III – Kertész II, Tóth Gy., Peics – Paulusz, Braun, Priboj, Hirzer, Weisz összeállítású csapatban csak a kapus, a Póknak becézett Amsel képviselte a Ferencvárost, csak Kertész II és Braun a kor legjobb csapatát, az MTK-t, ellenben öt futballista (a két Fogl, valamint Peics, Paulusz és Priboj) a feltörekvő UTE-t. A balszárnyat a Törekvés két játékosa alkotta. A mérkőzés magyar hőse az újpestiek történetének első gólkirálya, Priboj István volt, aki két gólt is szerzett.

1939-ben nagyon rossz hangulatban várta a futballimádó közvélemény az erős német válogatott elleni találkozót. Az 1938-as világbajnoki döntőben az olaszoktól elszenvedett vereség rossz sorozatot indított: a válogatott a következő nyolc mérkőzéséből egyet sem tudott megnyerni. Dietz Károly szövetségi kapitányt 1939 nyarán Ginzery Dénes váltotta, aki első mérkőzésén (csak napokkal Lengyelország a németek általi lerohanása, a második világháború kezdete előtt) 2:1-es vezetés után 4:2-re kikapott a lengyelektől. Az Üllői úton 25 000 néző várta az átalakított, immár „csak” két osztrákkal (Schmaus, Pesser) felálló németeket. A Tóth György – Pákozdi, Bíró – Baróti, Sárosi III, Szalay II – Kincses, Sárosi dr., Zsengellér, Dudás, Gyetvai tizenegyben mindössze hárman (Zsengellér, Sárosi dr., Bíró) képviselték a vb-ezüstérmeseket. Közülük került ki a mérkőzés legjobbja, az újpesti Zsengellér Gyula három gólt szerzett. A további találatokat Kincses Mihály és Dudás János, illetve Ernst Lehner lőtték. Két későbbi legendás szövetségi kapitány játszott egymás ellen: a magyarok oldalán az újonc Baróti Lajos,  a németekén Helmut Schön. Barótin kívül egyébként további három játékos debütált a magyar együttesben: Tóth György, Pákozdi László és Szalay II István.

1950-ben az Aranycsapat 12 gólt lőtt szegény albánoknak. A Grosics (Gellér) – Kovács II, Börzsey, Tóth III – Kovács I, Bozsik – Budai II, Kocsis, Palotás, Puskás, Babolcsay összetételű legénységben Gellér Sándor és Palotás Péter esett át a tűzkeresztségen. Palotás két góllal debütált, de mégsem ő volt a nap hőse, hanem az egyaránt négyig jutó Puskás Ferenc és Budai II László. A további gólokat Kocsis Sándor érte el. A Megyeri út közönsége nagy elégedettséggel figyelte, hogy az első félóra vége után (akkor még csak 1:0 volt az eredmény), beindult a magyar henger. A csatárok elsősorban az ötletes lyukra futtatásokkal lepték meg a vendégeket. Ennél több gólt egy mérkőzésen csak 1927-ben, a franciák ellen lőtt a magyar válogatott.

A következő szeptember 24-i mérkőzés hozta az első vereséget, tíz nappal a máig emlékezetes, csehszlovákok elleni, prágai 3:3 után Stockholmban két góllal kikapott a Sós Károly által dirigált magyar csapat. A Szentmihályi – Káposzta, Páncsics, Mészöly, Ihász – Juhász I., Göröcs – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó (Puskás dr.) összeállítású, hét újpesti játékossal kezdő csapat két védelmi hibából kapott gólt. (Gólszerző: Niklasson, Grahn) A svédek még egy büntető kihagyását is megengedhették maguknak.

1975-ben az osztrákokkal játszott ezen a napon a Népstadionban a magyar együttes. Az Eb-selejtezőn (amelyen Baróti Lajos két újoncot avatott, Rab Tibort és Lukács Sándort) Nyilasi Tibor gyönyörű fejessel szerzett vezetést a magyar csapatnak a 4. percben, ám az osztrákok a 22 éves, de már két éve válogatott Hans Krankl büntetőből lőtt góljával kiegyenlítettek a 17. percben. A döntő gólra a 85. percig kellett várni, a nagy kedvvel játszó, már a második gólpasszát adó Kocsis Lajos labdájából egykori honvédos klubtársa, az akkor már ferencvárosi Pusztai László küldte a labdát Friedrich Koncilia kapujába. A magyar csapat a Kovács László – Nagy III János, Bálint László, Rab Tibor, Lukács Sándor – Nyilasi Tibor, Kocsis Lajos, Tóth András (Pintér Sándor) – Pusztai László, Fazekas László, Nagy László (Várady Béla) összeállításban játszott.

A legutóbbi szeptember 24-i mérkőzés egy 32 évvel ezelőtti ma már nagyon értékesnek nevezhető, akkor némi elégedetlenséggel fogadott döntetlen volt a Népstadionban, a néhány hónappal korábban az Európa-bajnokság nyolcas döntőjében is szerepelt spanyolok ellen (2-2). Már nem Kubala László irányította a vendégeket, ezzel a találkozóval kezdődött Puskás Ferenc egykori játékostársának, az uruguayi származású Santamariának a kapitányi korszaka. A Mészöly Kálmán által dirigált, az 1982-es spanyolországi Mundial selejtezőire készülő, Katzirz – Paróczai, Bálint, Kereki, Varga – Pásztor (Burcsa), Nyilasi (Csongrádi), Dajka – Bodonyi, Kiss L. (Esterházy), Nagy L. (Pölöskei) összeállítású csapat a 4. percben hátrányba került Juanito gólja után, ezt Kiss László a 10. percben kiegyenlítette. A 46. percben Bodonyi Béla vezetést szerzett, de a 68. percben Satrústegui 2-2-re alakította az állást, ez lett a végeredmény. Varga József, Dajka László és Pölöskei Gábor ekkor szerepelt először a válogatottban.