Toldi a vállakon utazott

1906-ban az első évtized második leggyakoribb ellenfele (az első természetesen az osztrák legénység volt), a cseh válogatott fogadta a magyarokat. Az volt a két csapat első hivatalos mérkőzése Prágában. A kiváló erőkből álló csehek nagyon igyekeztek, hogy történetük során először legyőzzék a magyar csapatot (a klubjaik közül a Slavia korábban többször is nyert már a legjobb magyar klubtizenegyek ellen), de nem sikerült. Sőt, igazából a döntetlennek is örülhettek, hiszen az újonc szövetségi kapitánnyal (az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd), s hét újonccal (köztük olyan későbbi legendás játékosok, mint Domonkos László, Bíró Gyula és Schlosser Imre) érkezett magyarok a 65. percben még 3:1-re vezettek, de még a 83. percben is 3:2 volt a javukra az állás. A Domonkos – Manglitz, Molnár I – Schaschek, Szednicsek, Bíró – Sebestyén, Károly, Horváth J., Molnár II, Schlosser összetételű magyar csapat góljait Horváth József (2), Károly Jenő és Molnár II Imre szerezték. Ekkor játszott először testvérpár a nemzeti tizenegyben: debütált a két újpesti, Molnár I Ferenc és öccse, Imre. (Két évvel később a harmadik Molnár fiú, Ödön is válogatott lett.)

1917 és 1934 között három mérkőzést játszott október 7-én a magyar válogatott. Az első szoros meccsen bár, de győzelmet hozott 95 évvel ezelőtt. Talán nem túlzás, meglepetést jelentett, hogy csak kis különbséggel nyert Herczog Ede kapitány csapata, ugyanis júniusban 6:2-re, júliusban, ráadásul Bécsben, 4:1-re intézte el az osztrákokat. A Platkó – Feldmann, Siegl – Kertész II, Kertész III, Vágó – Taussig, Engel-Engl, Schaffer, Schlosser, Szabó P. összeállítású, hét MTK-játékos felvonultató alakulat Schaffer Alfréd és Taussig Imre egy-egy góljával nyert 2:1-re.

1928-ban ellenben súlyos vereségbe futott bele a magyar csapatban Bécsben, ráadásul Európa Kupa-mérkőzésen. A Hohe Wartéban (illetőleg az akkor közkeletű terminológia szerint a Hohe Warte poklában) 5:1-re nyertek a vendéglátók. Az újonc Újvári kapust az 53. percben lecseréltek Kiss Gyula kapitány – „sérülés” miatt – Biri állt a helyére. De nem sikerült a másik debütáló, Kalmár Jenő első fellépése sem. Az Újvári (Biri) – Fogl II, Fogl III – Wéber, Bukovi, Kalmár – Ströck, Takács II, Turay, Hirzer, Kohut összeállítású alakulat nagyon rossz napot fogott ki. Még a gólszerző Hirzer is elmaradt szokott formájától, egyedül Bukovi Márton felelt meg. Balszerencsés volt a magyar csapat, sérülések és játékvezetői ítéletek is sújtották a 90 perc során.

1934-ben sikerült győzni egy igazi presztízsmérkőzésen az osztrákok ellen. A két csapat négy hónappal korábban az olaszországi Mondiale negyeddöntőjében találkozott, akkor Hugo Meisl csapata némi bírói segítséget is kapva győzött. Budapesten A Háda – Vágó, Sternberg – Szalay, Szűcs, Lázár – Tamássy, Cseh II, Sárosi, Toldi, Titkos tizenegyben szinte nem akadt gyenge pont. Háda remekül védett, a jobbszárny jobbnál jobb akciókat vezetett, Sárosi György két gólt is szerzett, Sternberg „hidegre tette” Zischeket, de a nap hőse Toldi Géza volt, akit a mérkőzés végén a szurkolók a vállukon vittek le a pályáról Az Európa Kupa-mérkőzést 2:1-re a magyar együttes nyerte meg az osztrákok ellen.

1956-ban a jugoszlávok, majd a szovjetek idegenbeli legyőzése után Párizsban, a franciák ellen lépett pályára a reneszánszát élő magyar válogatott. Folytatódott a nagy sorozat. A rengeteg helyzetet kidolgozó magyar válogatott 2:1-re győzött a következő világbajnokság bronzérmesei, a franciák ellen. A Grosics – Kárpáti, Börzsey, Berendy, Kotász védelem remekül állta a sarat a Griller, Cisowski, Fontaine, Piantoni, Vincent ötösfogat ellen, Bozsik fáradhatatlanul dolgozott 90 percen keresztül, a csatárok (Sándor, Kocsis, Hidegkuti, majd a 42. perctől Machos, valamint Puskás és Czibor) rengeteg helyzetet dolgoztak ki, amelyekből kettőt értékesítettek is. Kocsis Sándor ugyan csak a 87. percben bólintotta a labdát Sándor kiváló beadása után a hálóba, de hát jobb később, mint soha…

A következő dátum 1970 októbere, Hoffer József szövetségi kapitány és csapata világbajnoki selejtezője a norvégok ellen, Oslóban. Nem keltett nagy meglepetést a 3:1-es magyar győzelem, sőt, a két újonccal, Müller Sándorral és a gólt is szerző Nagy Lászlóval felálló legénység több bírálatot kapott, mint dicséretet. Pedig simán nyert, Bene Ferenc már a 6. percben vezetést szerzett, a 23. percben Nagy László kettőre növelte a gólok számát. A norvégok Odd Iversen, a kor legjobb ottani csatára révén szépítettek, de aztán Karlsen, a kapusuk összetörte a reményeiket öngóljával.

A legutóbbi október 7-i meccs a törökök elleni, budapesti Eb-selejtező 2006-ból. Az egyetlen gólt Tuncay szerezte a 39. percben. A törökök már az első félidőben is nagy fölényben játszottak, de a másodikban is növelhették volna előnyüket. Ez már a második elveszített hazai Európa-bajnoki selejtező-mérkőzése volt Bozsik Péter szövetségi kapitány csapatának, a továbbjutási reményei már akkor a minimálisra csökkentek. A Király – Fehér Cs., Éger, Juhász, Vanczák – Dárdai, Tóth B., Huszti, Halmosi (Kabát, 46., Komlósi, 76.) – Gera - Torghelle (Szabics, 83.) összeállítású csapat játékával nem volt elégedett a kapitány. Bozsik Péter a következőket mondta a találkozó után: „Hiányérzetem van. Az első félidőben a védekezésre figyeltünk, és a támadásban nem mertünk kockáztatni. Keveset mozgattuk meg a török csapatot. A hajrában már csak a felíveléseket erőltettük, de egyenlíteni nem sikerült. Látni lehetett, hogy a török csapat jobb nálunk, dinamikusabb, képzettebb.”

(A fotón az 1934-ben győztes válogatott. Állnak balról: Sternberg II, Lázár, Szalay, Titkos, Vági tartalékkapus, Vágó, Toldi, Háda, Tamássy. Elöl: Szűcs, Sárosi, Cseh II)