Torino–Újpest meccs válogatott köntösben
Nyugodtan állítható: nehezen feledhető mérkőzéseket játszott eddig a magyar válogatott a május 11-i fellépésein.
Súlyos vereségek mellett remek győzelem, illetve egy az utolsó pillanatban elveszített találkozó is felkerült a listára.
1930. májusában a magyar válogatott különleges mérkőzésre várta az olasz csapatot. Ez volt az első ízben kiírt Európa Kupa döntője. Akkor még a magyarok mérlege volt jobb a két ország találkozóit tekintve, az addigi egyetlen vereséget az 1928-as Európa Kupa-mérkőzés hozta. A nagy meccs politikai köntöst is kapott, elég csak arra utalni, hogy a találkozó után magyar állami kitüntetést vehetett át a vendégek csapatvezetője és Vittorio Pozzo szövetségi kapitány. Fokozta a meccs iránti egyébként is óriási várakozást, hogy a Magyar Rádió közvetítést adott a mérkőzésről – először története során.
A 40 ezer néző előtt a mindössze harmadik mérkőzésén a szövetségi kapitányi tisztet betöltő Pataki Mihály az Aknai – Korányi, Fogl III – Borsányi, Turay, Víg II – Markos, Takács II, Opata, Hirzer, Titkos tizenegyet játszatta. Az olaszoknál olyan ászok játszottak, mint Combi, Monzeglio, Caligaris, Baloncieri, Orsi és a még csak 19 éves, a magyar Weisz Árpád által felfedezett ifjú csillag, Giuseppe Meazza. Ő lett a mérkőzés hőse: három gólt is szerzett.
A magyar csapat 5:0-s veresége óriási botrányt okozott. A magyar futball Mohácsának nevezték a találkozót. Szerencsére a gyászos hangulat csak néhány hétig tartott, az osztrákok elleni, június elsejei 2:1 valamelyest javított a helyzeten. Csak hát az olaszokat az elkövetkező 22 évben egyszer sem sikerült legyőzni.
1947-ben sem, pedig akkor megint nagyon erős magyar csapat utazott Itáliába. Gallowich Tibor a Tóth Gy. – Rudas, Szűcs, Balogh II – Kirádi, Nagymarosi – Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás, Patkoló tizeneggyel kezdett, a ferencvárosi Rudas Ferenc és a kispesti Puskás Ferenc mellett kilenc újpesti alkotta a csapatot. Vittorio Pozzo (még mindig ő volt a szövetségi kapitány!) még ezen is túltett: a Juventus kapusa, Sentimenti IV elé a Grande Torino tíz játékosát vezényelte. A Squadra Azzurra kétszer vezetett, előbb Szusza Ferenc, majd tizenegyesből Puskás Ferenc egyenlítette ki Gabetto gólját. Úgy festett, sikerül döntetlennel zárni a meccset, de a 89. percben Loik szerencsés találatával mégis nyertek az olaszok.
Nagy sikert hozott ellenben az 1955-ös, a svédek elleni meccs. Az északi túrán résztvevő magyar csapat a norvégok eleni 5:0 után jó hangulatban lépett pályára Stockholmban. Pedig a sárga-kékeknek nagyon erős csapata volt, olyan ászokkal, mint Svensson kapus, Bergmark, Parling, s játszott az ifjú csillag Hamrin is. (Az akkori svéd szabályok szerint a légiósok, így az olaszországi klubokban szereplő világklasszisok, a Gren, Liedholm, Nordahl trió, vagy „Nacka” Skoglund.) Az Oláh – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Sándor, Csordás, Kocsis, Puskás, Hidegkuti azonban szenzációsan futballozott, s 7:3-ra nyert! Kocsis Sándor három, Puskás Ferenc két, Hidegkuti Nándor és a nemzeti tizenegyben először eredményes Szojka Ferenc egy-egy gólt szerzett.
Az eddigi utolsó május 11-i mérkőzés már kevésbé szép emlék, sőt… Pedig a szovjetek elleni 1968-as Eb-negyeddöntő első felvonása remekül alakult: a Fatér – Novák, Mészöly, Szűcs, Ihász – Solymosi, Göröcs, Rákosi – Fazekas, Farkas, Varga összetételű, Albertet és Benét is nélkülöző alakulat nagyszerű csatában 2:0-ra nyert. Sós Károly szövetségi kapitány az előny ellenére mindenkit óvott attól, hogy lefutottnak tekintse a moszkvai visszavágót. A sérült Fatér Károly helyett Tamás Gyula lett a kapus. Az újpesti Fazekas László helyére az óriási tapasztalattal rendelkező Albert Flórián került a csapatba. Göröcs János helyett pedig Komora Imre öltötte magára a 8-as mezt. Azért döntött így a szövetségi kapitány, mert Moszkvában egy harcosabb, a védekezésben is használhatóbb középpályásra volt szüksége, ezért esett a választás Komorára.
Az első félidő 20.percében Solymosi Ernőről a magyar kapuba jutott a labda, majd az 58. percben Murtaz Hurcilava fura góljával a házigazdák ledolgozták a hátrányukat. Ha így maradt volna az eredmény, harmadik meccset játszanak Lipcsében – de nem maradt. Anatolij Bisovec gólja mindent eldöntött. A szovjet válogatott az első három kontinensbajnoki kiírásban kétszer is elbúcsúztatta a magyar csapatot.