Wundermannschaft és Aranycsapat

1932-ben az osztrákokat fogadta Máriássy Lajos dr. válogatottja az Üllői úton. Még pontosabban: az osztrák „Csodacsapatot”. Ami nekünk, magyaroknak az Aranycsapat, az nekik a Wundermannschaft, amely, tulajdoníthatóan a legendás Jimmy Hogan munkájának is, a hajdanán a skótok által favorizált rövidpasszos játékot játszotta, a bécsiekre jellemző, magas fokú technikai tudással. Ez a csapat 1931. május 16. és 1933. február 12. között 15 mérkőzéséből tizenkettőt megnyert, s csak egyet veszített el. Azt is Londonban, a méregerős angolok otthonában, 4:3-ra. Az út első állomásán 5:0-ra megverte a skótokat, fél év alatt kétszer is tönkreverte a németeket (6:0, 5:0), s Bécsből 8:2-vel küldte haza a magyar csapatot. Budapesten 3:2-re nyert, ez volt a kilencven évvel ezelőtti találkozó.

A meggypiros mezes alakulat az Aknai – Korányi I, Dudás – Borsányi, Sárosi, Lázár – Korányi II, Cseh II, Turay, Kalmár, Déri tizeneggyel szerepelt, soraiban egy testvérpárral, Korányi Lajossal és öccsével, Mátyással. Előbbi akkor már a Ferencváros futballistája volt, az öccse a Szegedé. (A harmadik Korányi fiú, Dezső is válogatott lett a harmincas évek második felében – Desire Korányi néven, a franciáknál.)

Az osztrákok a Hiden – Rainer, Sesta – Braun, Smistik, Nausch – Molzer, Müller, Sindelar, Schall, J. Horvath összeállításban játszottak. Az első gólt Kalmár Jenő szerezte, majd osztrákok Borsányi Ferenc öngóljával egyenlítettek az első félidő végén. Déri Károly, a Törekvés később Kispestre kerül balszélsője újra vezetést szerzett a fordulás után, de utána felülkerekedtek a vendégek, az évtized második felében a Hungária bajnokcsapatában is sztár „Wudi” Müller lőtte a második góljukat, majd Georg Braun nevéhez fűződik a győztes gól. Az osztrákok egyébként három héttel később megverték Bécsben a svájciakat, s azzal a közép-európai klubok számára kiírt Európa Kupa győztesei lettek.

1955-ben az Aranycsapat Európa Kupa-mérkőzést játszott Prágában. A helyiek nagyon bizakodtak, a magyar csapat alkonyáról írtak, emlegetve, hogy e találkozó előtt egy héttel, Budapesten sem nyert Sebes Gusztáv együttese, döntetlenre végzett a szovjet válogatottal. A csehszlovákok ezzel szemben megverték az osztrákokat és a belgákat. Abban reménykedtek, hogy hat esztendő után ismét nyerhetnek a magyarok ellen.

Sebes Gusztáv tartalékos csapattal utazott a csehszlovák fővárosba,  két állandó kapusa, Grosics Gyula és Gellér Sándor akkor már lassan egy éve tartó eltiltása miatt Fazekas Árpád védett, a diósgyőri Dudás Zoltán, a győri Kárpáti Béla és a csepeli Takács György alkotta a védelmi hármast, Bozsik József és Szojka Ferenc előtt pedig a Dudáshoz hasonlóan újonc Kertész Tamás játszott jobbszélsőt a Bp. Honvéd Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor kvartettje mellett. Hihetetlenül erős volt a magyar labdarúgás, ebben a formációban sem okozott gondot a győzelem. Kocsis Sándor már a hatodik percben megnyugtatta a kedélyeket a góljával, majd a 69. percben Czibor Zoltán szerezte a második találatot. A házigazdák Práda révén ugyan szépítettek, de az utolsó gólt a 84. percben Tichy Lajos lőtte (3:1, idegenben).